Poirot különleges vonaton nyomoz a Thália Színházban

A belga detektívnek jó mélyre kell ásnia, hogy felszínre kerüljenek az egyéni indítékok és a drámák.

Gubás Gabi

A krimiirodalom egyik leghíresebb regényét, Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen című művét filmen már láthattuk, ám szeptember 5-től a Thália Színház színpadán elevenedik meg az ismert belga detektív, Hercule Poirot alakja az év eddigi leglátványosabb és legkülönlegesebb előadásában.

Poirot szerepében Szervét Tibort (balra) láthatjuk, akinek minden mozdulata, megnyilvánulása, hanglejtése, sőt még a humora is zseniális.
Fotók: Kállai-Tóth Anett

Agatha Christie minden idők legtöbbet kiadott krimiszerzője, néhány nyelven ráadásul több kiadást ért meg, mint a Biblia vagy Shakespeare. A világszerte a krimi királynőjeként emlegetett író több mint hatvan bűnügyi regényt írt. A Gyilkosság az Orient expresszen című művét a kétszeres Lau­rence Olivier-díjas amerikai drámaíró, Ken Ludwig vitte színpadra kifejezetten a szerző jogutódjainak felkérésére, s először a Princetoni Egyetemen található McCarter Theatre Centerben mutatták be.

Idehaza a Szirtes Tamás rendezésé­ben látható darab a színlapja szerint a klasszikus krimi színházi változatát ígéri elsöprő, magyar színpadon egyedülálló látványvilággal. Némileg fenntartásokkal ültünk be az előadásra. Izgatottan vártuk ugyanis, miként lehet a regény zseniális párbeszédei­ből, karaktereiből, atmoszférájából és nem utolsósorban abból a lenyűgöző látványból valamit a színpadra csempészni, amit legutóbb 2017-ben a Kenneth Branagh által rendezett filmben láthattunk. Aztán a kivetített, hangosan zakatoló Orient expresszt látva gyorsan eloszlottak a kételyeink. Hiszen egy az egyben olyan élményt nyújtanak az egyedülálló vetítések, mintha egy háromdimenziós mozifilmet néznénk. De a karakterekben és a párbeszédekben sem találtunk kivetnivalót.

A díszletet a különleges LED-falakkal oldották meg, ami nagyon korhűre sikerült. A vonat külseje és fényűző belső terei részletgazdagok, ahogy Rományi Nóra jelmezei is. Szót érdemel Gulyás Levente csodálatos zenéje, amely csak még inkább fokozza a krimi izgalmait. Papp Tímea látványtervező arra is ügyelt, hogy a virágok, a lámpatestek és a függönyök is meglibbenjenek. Ám ez a lenyűgöző, modern látványvilág nem veszi el a figyelmünket a gyilkosságról és a nyomozásról. Ahogy a regényben, úgy a darabban is a párbeszédeken van a hangsúly, amelyek ezúttal Hamvai Kornél dramaturg és a rendező munkáját dicsérik. Ami pedig a színészek játékát illeti, egytől egyig kiválók, de két alakítást muszáj kiemelnünk. Az egyik Szervét Tibor, akit Poirot szerepé­ben láthatunk, s akinek minden mozdulata, megnyilvánulása, hanglejtése, sőt még a humora is zseniális. És azon túl, hogy biztos kézzel terelgeti, hallgatja ki a rejtélyes gyilkosság gyanúsítottjait és összefogja az eseményszálakat, nagyszerű narrátor is egyben.

A másik kiemelkedő alakítás Gubás Gabi nevéhez fűződik, aki a nagyvilági nőt, Helen Hubbardot érzékenyen, ugyanakkor pikírt humorral formálja meg.

Mentes Júlia Virginia Andrényi grófné szerepében

A romantikus és egyben tragikus történet nemcsak egy éles eszű, pörgős krimi, hanem tökéletesen felépített kamaradráma is, amelyben Poirot-nak jó mélyre kell ásnia, hogy felszínre kerüljenek az egyéni indítékok és a drámák. A végkifejlet után pedig a saját lelkiismeretével is el kell számolnia, ami, valljuk be, mindig nehéz.

Noha a háromdimenziós moziélményre hajazó produkciót maszkban kell végigülni, ez egyáltalán ne szegje kedvünket, mert a csodálatos látványvilág és a színészek pazar játéka kárpótol bennünket. Aki tudni szeretné, ki a gyilkos, s nem szeretne lemaradni az év eddigi leglátványosabb előadásáról, váltson jegyet az Orient expresszre. Megéri.