Elhunyt Szabó Ildikó színésznő (1934–2021)

Szabó Ildikó 1989-ben vonult vissza. De az azóta eltelt három évtizedben is szüntelenül alkotott: több előadóestet állított össze, és verseket írt.

Magyar Nemzet

2021. 01. 07. 18:00

Legendás színészosztály (Bodrogi Gyula, Böröndy Katalin, Fülöp Zsigmond, Fonyó József, Kóti Árpád, Margitai Ági, Perlaki István, Szabó Ildikó, Törőcsik Mari és Verdes Tamás) tagjaként kapott oklevelet Szabó Ildikó a budapesti Színházművészeti Főiskolán 1958-ban. Főiskolásként főszerepet játszhatott – Szirtes Ádám, Kiss Manyi és Somogyi Erzsi oldalán – az Égi madár című filmben. Szereplője volt (Lucy) az emlékezetes főiskolai vizsgaelőadásnak, az 1958. március 7-én bemutatott Koldusoperának. Másik vizsgaelőadásával, Bródy Sándor dadájaként óriási sikert aratott. Szendrő József azonnal szerződtette a debreceni Csokonai Színházhoz. „Egyszer, amikor ebédeltem, a pincér letett elém egy narancsot. Nagyon megijedtem, mert én nem kértem, hiszen nem tudtam volna kifizetni. Majd hirtelen felbukkant Szendrő, aki csak ennyit mondott: »A dadáért«” – mesélte Szabó Ildikó egy interjúban. 1958-tól 1966-ig volt a debreceni teátrum vezető színésznője Latinovits Zoltán, Dégi István, Simor Ottó, Novák István, Lőte Attila partnereként. Ebben az időszakban a Peer Gynt című előadásban nyújtott alakítását látva Ádám Ottó főrendező szerződtetni akarta a budapesti Madách Színház társulatához, de a debreceni igazgató, Tar Ferenc a státusrendszerre hivatkozva nem „adta ki”, amivel a színésznő pályafutásának budapesti felívelését akadályozta meg.

Szabó Ildikó visszavonulása után is szüntelenül alkotott: előadóesteket állított össze, és verseket írt
Fotó: Eöri Szabó Zsolt

1966-tól Szabó Ildikó rövid ideig a szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd 1970-től a kaposvári Csiky Gergely fénykorának nevezett időszakban alapítótag lett. Székely és Zsámbéki Sirály-rendezésében Mását alakította felejthetetlenül. Erről az előadásról a következőt írta az Ellenfény című színházi lap: „A szószínházi hagyománytól való elszakadást hajtotta végre, s ehhez egy komplexebb, mai fogalmaink szerint jóval színházszerűbb játékmódot teremtettek, amelyben »a szavak, gesztusok, az akciók és a látvány egymásra hatása« a meghatározó.” Ekkor alakultak ki például a tárgyakkal való apró, metaforikus értelmű játékok, amelyek a későbbi hazai Csehov-kánonban meghatározó jelentőséget kaptak.

Szabó Ildikó pályája nem sokkal ezután – egyrészt mivel gyermekeit választva otthagyta a társulatát, másrészt nyíltan vallott nemzeti érzülete miatt – kettétört. Ezt követően néhány kivételtől eltekintve nem kapott igazán színvonalas művészi feladatokat. 1974–’75-ben ismét a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt, majd a Nemzeti Színház és a filmgyár szerződtette, 1983-tól 1989-ig a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1989-ben – a nyugdíjkorhatárt elérve – úgy döntött, hogy visszavonul. De az azóta eltelt három évtizedben is szüntelenül alkotott: több előadóestet állított össze, és verseket írt, amelyeket időnként megosztott a nyilvánossággal.

Szabó Ildikó temetéséről később intézkednek.