13°C Eufrozina , Kende 2022. szeptember 25. 
Világszabadság, elvont eszmék – így kezdődnek a forradalmak. Vakhit, lelkesedés, lánglelkűség. Petőfi is vidékről érkezett Pestre, ahol a nemesi és polgári származású értelmiségiek tömörültek. Költők, írók, publicisták, színészek, festők, álmok álmodói.
És bár királyokat akart akasztani, március idusán mégsem gyújtogattak, törtek-zúztak, nem ontottak vért. Délben még ebédelni is elmentek a pilvaxos fiatalok – ez már borzasztóan modern vonása az egész történetnek. Tenni akartak, s jól látszik, hogy „kulturális” forradalmat akartak kirobbantani, hisz legelőször a sajtószabadság ügyét vetették fel.
A Tizenkét pont első követelése, a sajtószabadság, a cenzúra eltörlése manapság is időszerű.
A nyugati világ virtuális nyilvánossága ma nem szabad. A cenzorok még csak nem is emberek, hanem algoritmusok, óriási tech cégek hivatalnokai. Politikai agendájuk van, a konzervatív, nemzeti eszméket tartják a legfőbb ellenségüknek.
Akkoriban forradalmi hullám söpört végig Európán, a márciusi ifjak sem akartak kimaradni belőle. Kintről jött, európai indíttatásra kezdődött, ám a magyar 1848–49-es forradalom az összes európai forradalomtól különbözik: a különbség abban áll, hogy 1848 őszén a forradalom átalakult szabadságharccá. A Batthyány-kormány ellen uszított horvátok, szerbek, románok és szlovákok a bosszúállási, gyilkolási, rablási, gyújtogatási lehetőségek mellett rádöbbentek önálló nemzeti érdekeikre. A magyar szabadságharc ellen támadtak.
És a lánglelkű társaság sem maradt kávéházi szájhős, elvont eszmék rabja: Vajda János honvédként küzdött a Délvidéken, a szerbek ellen. Petőfi őrnagy ott hal meg, ahová a sorsa és akarata vezérelte, elesett a hazáért, elesett a nemzetéért, mely ellen az ég is összeesküdött, hogy kiirtja.
Rájöttek, megértették, hogy nincs elvont világszellem, világeszme – mi magunk vagyunk, és nekünk magunknak kell megvédenünk az érdekeinket. Nincs világszabadság, csak magyar szabadság van. Ma is születnek új eszmék, vagy még inkább eszmepótlékok, sőt inkább doktrínák a nyugati világban, de Petőfi ma aligha lelkesedne értük. Nem lelkesedne olyan elvont eszmékért, amelyek az LMBTQI-jogokat előbbre tartják a nemzeti kisebbségek jogainál, és csak a szabadpiaci kizsákmányolás örve alatt terjesztik a szent világdemokráciát. Letépné és elégetné a kékzászlós birodalom lobogóját, és
Petőfi ma is követelné a cenzúra eltörlését: tüntetne a Facebook, a Twitter s a nyilvánosság egyéb urainak székházainál, követelné a sajtószabadságot, a véleményszabadságot.
Petőfi ma nem ülne a fotelban csipszet majszolva és nézegetné az új ponyva, a Netflix legújabb propagandafilmjeit, hanem ugyanolyan nyughatatlanul járná az országot, írná verseit. Nemsokára odáig fajul a nyugati kultúrharc, hogy a konzervatív gondolatokat eretneknek nyilvánítják és megtiltják. Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy Petőfi Sándor ma a konzervatív forradalom élére állna. Mert nincs világszabadság, csak magyar szabadság van, és nincs köztársaság, csak haza van.
