A tánc világnapját a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére 1982-ben ünnepelték először a táncművészetet megújító francia Jean-Georges Noverre (1727–1810) születésnapján. E napon szerte a világon a táncelőadások mellett a táncművészet művelőinek megbecsülésére is ráirányítják a figyelmet. Az elhúzódó koronavírus-járvány miatt a táncművészek túlnyomó többsége Magyarországon is nehéz helyzetbe került.
A világnapra a magyarországi üzenetet Frenák Pál táncművész, koreográfus fogalmazta meg. „Rendkívüli évet és egyúttal nem kevés megpróbáltatást tudhatunk a hátunk mögött, az ilyen időszakok pedig reflekcióra sarkallnak” – írja.
Mint kiemeli, a lelki feltöltődés most fontosabb, mint valaha, a mozgásművészet pedig éppen ezt a kapaszkodót adhatja a kezünkbe.
Mint írja, meggyőződése, hogy a legnehezebb helyzetekből, így a mostaniból is, van kiút, feltéve ha van bátorságunk feltenni a leglényegesebb kérdéseket és igazán őszintének lenni magunkkal. „Számomra a mély belső indíttatásból történő alkotás, a mozgásművészet, a tánc pontosan ezt jelenti” – fogalmaz az alkotó.
Az idén a tánc világnapjára Friedemann Vogel táncművész fogalmazta meg a nemzetközi üzenetet, amelyet az ITI Magyar Központja juttatott el az MTI-hez. Mint írja, minden a mozgással kezdődik, amely mindannyiunknál ösztönös, a tánc pedig kommunikációhoz finomodott mozgás. Bármennyire is fontos és lenyűgöző a hibátlan technika, végső soron az a lényeg, amit a táncművész a mozgásban kifejez.
„Táncosként folyamatosan mozgunk, és felejthetetlen pillanatok megalkotására törekszünk. […] Ezért, amikor egyszer csak nem léphetünk fel, a színházakat bezárják és a fesztiválokat lemondják, a mi világunk megtorpan” – írja.
Mint kiemeli, a közelmúlt történelmében a táncközösségnek még soha nem volt ilyen közös kihívása abból a szempontból, hogy motivált maradjon, hogy megtalálja a létjogosultságát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!