A Román házaspár gyűjteményével gyarapodott a Néprajzi Múzeum

A Néprajzi Múzeum történetének egyik legnagyobb egyidejű műtárgygyarapodása zárult le a napokban. Az intézmény páratlan magángyűjteményt vásárolt meg, mely összesen 1361 darab kiemelkedő kvalitású műtárgyból áll. A kollekció egy értelmiségi család a hagyományos kultúra iránti érdeklődését tükrözi, színvonalasan képviseli a magyarság és a nemzetiségek népi kultúráját.

„A Román házaspár 1969-től a rendszerváltozásig erdélyi és különböző magyarországi tájakon végzett helyszíni gyűjtések, valamint régiségkereskedésekben történt vásárlások révén hozta létre különleges gyűjteményét. A XVII. századi céhládától a XVIII–XIX. századi szakrális tárgyakon, bútorokon és kerámiákon át a XX. század végén használt ballagási tarisznyáig terjednek az egyes tájegységeket, korszakokat és készítési technikákat reprezentáló darabok” – olvasható a Néprajzi Múzeum lapunkhoz eljuttatott közleményében. Mint írják, a gyűjtemény eladásával kapcsolatban Román József özvegye kereste meg a Néprajzi Múzeum főigazgatóját. A vásárláshoz szükséges tárgylisták, műtárgyleírások, fotók elkészítésén hat szakember majdnem egy hónapon át dolgozott. A tárgyak értékének, eredetiségének, származásának a meghatározásához külső szakértőket is bevontak. A gyűjtemény jól illeszkedik a múzeum gyűjteményeihez.

A fazekas termékek közül érdemes kiemelni egy dunántúli csizmadiacéh koronás magyar címerrel díszített korsóját 1780-ból. Az alföldi reprezentációs tárgyak szép sorozatát képviselik a XIX. század közepén készült könyv vagy hordó alakú és figurális butellák, fűszertartók, de egyedülálló az a nőalakos hódmezővásárhelyi butella is, amely a műfaj egyik utolsó darabjaként 1934-ben készült.

A gyűjteményből a székelyföldi bokályok és dísztányérok sokszínűségükkel tűnnek ki, a dunántúli ismert fazekasközpontok klasszikus darabjai pedig a XIX. század második feléből, a mesterség kiérlelt korszakából származnak. Külön egységet képeznek a későhabán ónmázas, fajansz edények, amelyek főként a Pozsony környéki fazekasműhelyekben készültek elsősorban polgári használatra. Továbbá nagyon értékes sorozatot alkotnak a rézből préselt sütőformák.

Egy festett láda a gyűjteményből Fotó: Néprajzi Múzeum

A fafaragások között szép együttest képeznek a mézeskalács-ütőfák, ivócsanakok, mángorlók – köztük kiemelkedő darab az az 1864-ben Falusi Zsófi részére készített, Balaton környéki mángorló, amelynek színes rajza Malonyay Dezső A magyar nép művészete könyvének a harmadik kötetében található. A népi lakáskultúrát egy hartai sváb és egy tótkomlósi szlovák mennyezetes ágy mellett ácsolt és festett ládák, faragott székek, fogasok, kanalasok képviselik.

A textíliák közül a magyarországi német és erdélyi szász településekről származó darabok, különösen a vallásos tartalmú, feliratos díszlepedők és falvédők illeszkednek a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe.

Egy hartai kendő hímzett szövege az első világháborúra utal.

Az intézmény textilgyűjteménye számára hiánypótlók a békéscsabai szövés hatását mutató tótkomlósi abroszok és a fogarasi havasok vidékéről származó textíliák is. A megvásárolt műtárgyak között egyediek a felvidéki és nyugat-magyarországi faszobrok. A múzeum egyházi gyűjteményébe kerülnek a többnyire orosz műhelyekből származó ikonok, egy ráckevei szerb mester műhelyében készült, XVIII. századi ikon, valamint balkáni darabok is.

Veres Gábor, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese a közleményben úgy fogalmaz, hogy „a múzeumba került gyűjtemény a benne található tárgysorozattokkal, egyedi díszítésű, évszámos és feliratos darabokkal magas színvonalon képviseli a népi kultúra különböző korszakait”.

A műtárgyakat a jövőben a múzeum új, városligeti épületének a megnyitását követően tematikus időszaki kiállításokon tekinthetik meg az érdeklődők.