Schnell Ádám a bemutatón látta először maszk nélkül a színészhallgatókat

Leszögezhetjük – ami nem igényel komoly bátorságot –, hogy a kortárs színházi alkotók átélték szakmai életük eddigi legnagyobb – s Isten adja, utolsó – válságát. A koronavírus-világjárvány lakatot parancsolt a teátrumok ajtajára. Akadt társulat, amelyik a kor adta technikai lehetőségeket kihasználva tovább dolgozott, próbált, virtuális előadásokat tartott, s olyan is, amelyik teljesen leállt. Ám végre eljött az újraindulás ideje. Ezt hivatott segíteni a Színház visszavár kampány és program. Ennek egyik arca Schnell Ádám Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Nemzeti Színház tagja.

20210611 Budapest Schnell Ádám színész fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet Fotó: Teknős Miklós

– Hektikusan zajlott a Rómeó és Júlia próbaidőszaka, ugyanis hol lehetett próbálni, hol pedig nem – árulta el a színművész, s azt is: kényszerből tartottak online próbákat, amikor valakit – vagy éppen többeket – elért a fertőzés.

– Én effélén A Mester és Margarita esetében vettem részt, Alekszandar Popovszki macedón rendező irányításával – mesélte a Kajafást játszó színész, megjegyezve: a Shakespeare-tragédia eljutott a házi főpróbáig, amelyen mindenki maszkban lépett színpadra.

– Érdekes lehetett a csókjelenet – vetettem fel.

– Covid-tűrő volt – jegyezte meg a művész, aki a folytatásban elmondta, hogy a Rómeó és Júliában szakmai gyakorlatukat töltötték a kaposvári egyetem színinövendékei. – Őket csak a bemutató előtt láttam először maszk nélkül. Akkor láttam először az arcukat – avatott be a különös élménybe Schnell Ádám.

A szokásos magyar kőszínházi próbaidőszak hat hét, maximum két hónap, ami e két produkció esetében jócskán meghosszabbodott.

– Úgy érzem, ez előnyére vált a munkának, mert az, hogy szakaszosan jutottunk színpadra, mindenkiből plusz­energiákat hívott elő. Úgy mentünk neki a premiernek, mint a versenylovak, amelyek telve tettvágytól robbannak ki a karámból – érzékeltette a premier hangulatát a Nemzeti Színház művésze.

Schnell Ádám színművész a Déryné-program egyik kampányarca
Fotó: Teknős Miklós

Vélhetően a közönség hasonló energiák­tól telve állt sorban a pénztárnál, amiért végre újra színházba mehet. Azért, biztos, ami biztos, a Déryné-program részeként megkezdték a Színház visszavár kampányt. Mint írják: „Társadalmi célú reklámunkkal segítjük a hazai kulturális élet újraindítását.” A résztvevők a Nemzeti Színház, a Kaposvári Csiky Gergely Színház, a Thália Színház, a Budapesti Operettszínház és a Fővárosi Nagycirkusz. S nem csupán a színművészek, énekesek, táncosok, artisták, de a háttérdolgozók – öltöztetők, fodrászok, ügyelők, műszaki vezetők, művészeti titkárok, fővilágosítók, kellékesek – is mind-mind visszavárják a publikumot, tudva, kinyilatkoztatva: közönség nélkül nem létezhet színház. Amit, ugye, bizonyított a világjárvány kikényszerítette rendkívüli szünet.

Schnell Ádám sokat megélt hosszú pályáján, ám kimaradt a legújabb módi, a streamelt előadás. Nem bánja.

– A Kassai polgárokat felvettük közönség nélkül három kamerával, vagyis nem élőben kellett eljátszani – fogalmazott. – Rémisztő élmény lehet olyan darabot, főleg vígjátékot üres nézőtér előtt előadni, amit már többször játszottak közönségnek, amelybe már beleépültek a nézői reakciók.

Igaz, a Rómeó és Júlia bemutatója s pár előadás után ismét bezárnak a Nemzeti Színház kapui, ám több sikeres produkciójukkal turnéra indulnak, valamint augusztusban, a Gyulai Várszínházzal közösen színre viszik Szabó Magda Az ajtó című világhírű regényéből készült színdarabjukat Gyulán.