Béli Ádám: Éreztem valamiféle nyomást színészként

– Azt szeretném, hogy ne feltétlen azokat a zenekarokat hallják és lássák a Petőfi TV-ben és rádióban az emberek, amelyek fesztiválokon lépnek fel, hanem azok jelenjenek meg a fesztiválszínpadokon, akiket mi a Petőfi tévében és rádióban játszunk – mondta Béli Ádám, a Petőfi TV és a Petőfi rádió csatornaigazgatója az Origónak. Hozzátette: szeretnének minél jobb kapcsolatot kiépíteni a könnyűzenei élet szereplőivel. Béli Ádám a Kaposvári Színiegyetemen végzett, játszott a Centrál Színházban, nagyjátékfilmben, aztán úgy döntött, mégis filmgyártással szeretne foglalkozni. – Éreztem valamiféle nyomást színészként, hogy oldalt kell választani. És többször éreztem azt is, hogy ha az én vidéki, alapvetően konzervatív identitásomat vállalva szeretnék dolgozni abban a közegben, amiben kezdtem a szakmát, akkor a közegellenállás összeroppant – fogalmazott. A Petőfi Tévé és rádió csatornaigazgatója beszélt terveiről, a Petőfi-projektről és arról is, hogyan működnek együtt a Petőfi Irodalmi Múzeummal.

Béli Ádám, a Petőfi TV és Petőfi Rádió csatornaigazgatója Forrás: Talán Csaba/origo.hu

– Április elsejétől a Petőfi TV, a Petőfi rádió és az internetes tartalmak csatornaigazgatója lett. Milyen elképzelésekkel, tervekkel kezdte a munkát?

– A szemeim előtt egy olyan több dimenziós mátrix lebeg, amelynek az egyes felületei tartalmi szempontból szorosan együttműködnek. A Petőfi TV-nek és a Petőfi rádiónak eddig is volt küldetése és célja, de talán a működésük hatásfokát növelni lehet azzal, hogy egy kézbe kerültek. Célunk az, hogy a közmédia eszköztárával láthatóvá és hallhatóvá tegyük azokat a kortárs popkulturális értékeket, amelyekben bővelkedünk a Kárpát-medencében. A kulturális értékeinket magam is és a csapatom is az egész Kárpát-medence értékeivel azonosítom. Magyarország meglehetősen fővároscentrikus, a legtöbb esemény Budapesten történik, de számos izgalmas tartalom születik egyéb magyarlakta területen is, és ezekre a helyekre mindenképpen el szeretnénk jutni. Közmédiásként nem az a feladatunk, hogy bekeretezünk bizonyos tartalmakat és tendenciákat, és elmondjuk arról, hogy az jó-e vagy rossz. Azt a gyakorlatot szeretném megvalósítani, hogy alternatívákat kínáljunk a normalitás szemszögéből közelítve. Nem a tartalom, hanem a formátum éri el elsősorban a célközönséget. Nem a meleg vizet akarom feltalálni, vannak már a piacon ismert formátumok – például a scripted reality vagy a vetélkedő. Ugyanakkor a mondanivaló szempontjából jó részük devianciát vagy negatív üzeneteket is közvetít.

Mi olyan tartalmakkal szeretnénk megtölteni ezeket a formátumokat, amelyek valóban fontosak, értékesek.

Természetesen a tévé és a rádió szempontjából központi elem a zene. A Petőfi rádió a maga elérésével és méretével az egyik legnagyobb közmédiás felületünk. Nem érdemes semminek alárendelni, viszont érdemes hozzárendelni – például, amit az online oldalak és a televízió nyújtani tud. Ha röviden meg szeretném fogalmazni a célunkat, akkor azt mondom:

ha néhány év múlva olyan előadókat látunk a fesztiválszínpadokon, akiket mi játszottunk vagy interjúvoltunk meg először, akkor azt gondolom, hogy jól végeztük a dolgunkat.

Szeretnénk minél jobb kapcsolatot kiépíteni a könnyűzenei élet szereplőivel. Azt szeretnénk, ha a hallgatók és a zenészek is számíthatnának ránk, számolnának velünk. Ehhez van felületünk, eszközparkunk, és tartalom is lesz bőven – egyebek mellett a Petőfi Irodalmi Múzeummal való együttműködés miatt is.

– Hogyan találják meg a vidéki, Kárpát-medencei vagy akár budapesti zenekarokat? Mit kell tennie a zenekarnak, hogy felfigyeljen rá a Petőfi rádió vagy a televízió?

– Először is írjanak jó zenéket, amelyek szólnak valamiről. Felejtsék el a „brit tudósok által összeállított” konyhakész recepteket. Minden zenekar, zenész először találja meg a saját küldetését, ízét. Ha ez megvan, keressen minket.

Azt szeretnénk, ha a Petőfi TV, rádió és felületei nemcsak a magyar könnyűzene legnagyobb színpada lenne, hanem egyben motorja is.

Szeretnénk olyan küldetéseket is vállalni, mint a zenei utánpótlás támogatása, és itt fontos megemlíteni, hogy éppen ezért figyeljük a Hangfoglaló program munkáját, vagy a Petőfi Irodalmi Ügynökség ügyeit, akik a remek könnyűzenei stratégia megvalósításáért felelnek, és ahol természetesen a tehetséggondozással is foglalkoznak. Az NKA és a PKÜ megteremti a feltételeket a tehetséges zenekaroknak – felkutatja az utánpótlást, próbatermet, fellépéseket biztosít, mi pedig hallhatóvá, láthatóvá tesszük őket a közmédiában és kommunikálunk az egyéb lehetőségekről. Az együttműködésünk ezen alapul majd. Persze, olvastam én is bizonyos „függetlenobjektív” sajtóorgánumokban híreket arról, hogy Demeter Szilárd ráteszi a kezét a Petőfi rádióra és a Petőfi TV-re, de ez nem igaz. Viszont összefogunk, együttműködünk és segítjük egymást. Azt gondolom mindezek mellett, hogy egyébként, nem kellene félteni annyira Szilárdtól a magyar kultúrát, látva az eredményeit. De a mi együttműködésünk alapvetően szakmai. A rádióért, a tévéért és a Petőfi online felületeiért én felelek, a közmédiát képviselem, sok minőségi tartalomra számítunk, amit feldolgozhatunk majd Szilárd és a popkulturális csapatának nagyon komoly szakmai munkájára alapozva. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy lehet velünk beszélni. Aki megkeres minket, annak visszajelzünk.

Béli Ádám, a Petőfi TV és Petőfi rádió csatornaigazgatója
Fotó: Origo.hu/Talán Csaba

– A Kaposvári Színiegyetemen végzett. Hogyan jutott el idáig?

– Nagyon sok véletlen és rengeteg munka vezetett addig, hogy most a Petőfi TV és Petőfi rádió csatornaigazgatója legyek. Kaposvár után a budapesti Centrál Színházhoz szerződtem. Ott egy évadot töltöttem, majd felvételt nyertem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, dizájn- és művészetmenedzsment szakon kezdtem volna a tanulást, de belecsöppentem – mint színész – egy nagyjátékfilmbe. Később elvégeztem az egyetemet, ezzel párhuzamosan bedolgoztam magam a filmgyártásba, és fokozatosan leépítettem a színészi tevékenységemet.

– Miért döntött így?

– Úgy érzem, nem a megfelelő szellemi-ideológiai közegben kezdtem bele a szakmába. Éreztem valamiféle nyomást, hogy oldalt kell választani, és többször éreztem azt is, hogy ha az én vidéki, alapvetően konzervatív identitásomat vállalva szeretnék dolgozni abban a közegben, amiben kezdtem a szakmát, akkor a közegellenállás összeroppant.

Ha pedig megpróbálok feloldódni, elveszítem önmagam. Voltak olyan pillanatok, amelyek szakmainak kellett volna lenniük, nem pedig szellemi-ideológiai pillanatoknak.

El kellett döntenem, hogy ebbe a közegbe tartozónak vallom-e magam, vagy sem. Hálás vagyok utólag ennek a helyzetnek, mert megpróbált, és talán a határozott identitástudatomat ennek köszönhetem. Sosem gondoltam, hogy számomra a színház kizárólagos dolog. Sok minden érdekelt, kerestem újabb és újabb lehetőségeket. Sokszor előbb kaptam meg ezeket, mint ahogy megértem volna rá. Számtalanszor előfordult, hogy fel kellett nőnöm a feladatokhoz. De hálás vagyok azért is az Istennek, hogy mindig egyel nagyobb kabátot adott rám.

– Az eddigi tapasztalatait hogyan tudja hasznosítani az új feladatában?

– Mindig ott bujkált az életemben a színház, a dizájn, a kultúra és a film között a zene is. Titkon mindig arra vágytam, hogy olyan munkám legyen, ahol zenével foglalkozhatok. Bárhová sodort az élet, mindig ott volt a zene is valahol, de nem tudtam hasznosítani a munkámban.

A Petőfi TV és Petőfi rádió vezetése egy megvalósult álom.

Ha minden azért történt az életemben, hogy idáig eljussak, akkor minden pillanat megérte. A mostani feladatom sokrétű: kulturális, kommunikációs, művészi, projekt-menedzseri munka. És mindezek valahol megjelentek már az életem során, valamelyik munkámban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az eddigi szakmai munkám során eszközöket, információkat, tudást gyűjtöttem, hogy most teljes vértben dolgozhassak a televízióért és a rádióért.

A teljes interjút IDE kattintva olvashatják!