Életeket mentett meg a valóságban Bud Spencer és Terence Hill

Verhetetlen páros címmel új könyv jelent meg a két legendás színészről, melyben egykori pályatársak, színészek, operatőrök, rendezők, látványtervezők, segédrendezők, forgatókönyvírók, vágók, kaszkadőrök és a színészpáros dublőrei mesélik el a velük kapcsolatos személyes élményeiket.

Fotó: alexc

A Verhetetlen páros a színészlegendák emberi értékeit hangsúlyozza. A kötetben olyan történetek kaptak helyet, amelyekből kiderül, hogy Terence Hill és Bud Spencer nemcsak a filmekben állt a jók oldalára, kelt az elesettek védelmére, hanem a magánéletben is. – Apró, színes történeteken keresztül igyekszem megszólítani a fiatalokat. Tekintettel arra, hogy milliók szeretik Európa-szerte Bud Spencert és Terence Hillt, így a fiatalokhoz is könnyebben elérhetnek történeteik, amelyeken keresztül kicsit jobbá válhat az ember. Mindig is érdekeltek azok a színészek, akik amellett, hogy színes egyéniségek és érdekes történeteket éltek át, tetteikkel példát is mutatnak egy olyan korban, ahol a szolidaritás és az erkölcsi értékek kiveszőben vannak – fogalmazott Király Levente.

Nemcsak Bud Spencer és Terence Hill számára maradt örökre emlékezetes az első közös filmjük, az Isten megbocsát, én nem!, hanem bizony a rendező, Giuseppe Colizzi fiának is. „Amikor apám ezt a filmet forgatta, sajnos nagyon fiatal, mindössze négy-öt éves voltam. Amire emlékszem, azok a hosszú napok, amikor a szálloda medencéjében várakoztunk a bátyámmal és a bébiszitterrel. Ott történt, hogy Bud Spencer megmentette a bátyám életét” – meséli Alessandro Colizzi, akinek szavait testvére is megerősíti.

Örökké hálás leszek Carlo Pedersolinak, alias Bud Spencernek, hogy megmentette az életemet – mondja a rendező legkisebb fia, Pier Francesco Colizzi. – Almeríában voltunk, a hotel medencéjében, és ahogy az aljára merültem, egy vízbe nyúló kar megragadott. Amikor kihúzott, azt kérdezte: »Kinek a gyereke ez?« Hároméves voltam akkor.

A Verhetetlen páros című könyv borítója

Nem ez volt az első eset, hogy a világ legnagyobb pofonosztója emberéletet mentett. Az 50-es években ugyanis vízilabdázóként hozzászokott ahhoz, hogy embereket húzzon ki a vízből.

„Régen még a tengerben rendezték az úszó- és vízilabda-bajnokságokat

– elevenítette fel édesapjával kapcsolatos emlékeit lánya, Cristiana Pedersoli. – Az egyik versenyt a salernói partoknál tartották meg, ahol a nézőtér a tenger fölé nyúló sziklára eszkábált kis faépítmény volt. Ez a tribün a mérkőzés közben belezuhant a tengerbe. Apám, aki épp azon a meccsen játszott, azonnal a vízbe esett emberek segítségére sietett. A végén már fájt a karja, ami nem is volt csoda, mert vagy tíz embert mentett ki a vízből.”

Király Levente és Bud Spencer Fotó: Fehér Krisztián

A sportolóból színésszé avanzsált nápolyi legény későbbi filmes partnere, Terence Hill sem szégyenkezhet, ha életmentésről van szó. Ő azonban nem a vízben, hanem a szárazföldön tett tanúbizonyságot bátorságáról.

„Kicsit mérges is voltam – meséli a ma az Egyesült Államokban élő producer, Josi Konski, aki számtalan filmben dolgozott együtt az olasz színészekkel –,

amikor felesleges kockázatokat vállalt. Igazi hős volt. A feleségétől hallottam, hogy New Yorkban látta, hogy egy nőt az utcán bántalmaznak, és megmentette. A támadó azonban a dulakodás közben úgy megszúrta, hogy Terence majdnem meghalt.”

A magyarok számára oly népszerű pofonosztókkal kapcsolatban megható történetei vannak Giorgio Vignali színésznek is.

Hogy szemléltessem, milyen szíve volt, mondok egy példát a Bombajó bokszoló című filmből. A forgatás első napjaiban a rendező két színész között vacillált Giorgio Desideri bokszoló szerepét illetően. A két színész előadott néhány jelenetet, aminek köszönhetően a rendező Stefano Mingardót választotta a szerepre. A másikat, akinek a nevére nem emlékszem, hazaküldték, de először még Bud találkozott vele, hogy elbúcsúzzon tőle, és adott neki személyesen egy csekket néhány millió lírával, hogy megvigasztalja. Ne felejtsük el, hogy Bud támogatott és finanszírozott sok gyermekjótékonysági rendezvényt, beleértve a Spencer-ösztöndíjalapot is. Mert szerette a gyerekeket. Budban ez mind benne volt.

Bud Spencerről kevesen tudják, hogy mélyen vallásos, példás családapaként élt és hat nyelven beszélt. Mivel a színész maga is gyengénlátó volt, egész életében a vakokért kampányolt, az UNICEF nagyköveteként pedig rendszeresen támogatta a fogyatékkal élőket. Hitvallása volt a kábítószer elleni harc, ahogy ez a Piedone-filmekben is megmutatkozott. De nemcsak a kábítószer-használat ellen vette fel a kesztyűt, mindent elvetett, ami a természetet vagy a természetességet megváltoztatja. Egész életében a család fontosságát, a nők védelmét, a gyengék és elesettek támogatását tűzte zászlajára. Akárcsak barátja és színésztársa, Terence Hill, aki szintén mélyen vallásos ember, Assisi Szent Ferenc a példaképe, és a sajátja mellett két örökbe fogadott gyereket is nevelt.

Borítókép: Bud Spencer és Terence Hill (Forrás:mafab.hu)