– A Magyarságkutató Intézet munkatársai sikeresen vettek használható DNS-mintát Szent László győri koponyacsontjából, melyet a hermában őriznek, míg korábban más magyar kutatócsoportoknak ez nem sikerült.
Ezzel a tudományos lépéssel egy korábban sikertelennek és lezártnak tekintett nemzeti horderejű kérdést nyitottunk újra, és végezzük el a feladatot úgy, ahogy azt kell: a legmagasabb tudományos fokon. Mert ma itthon erre egyedül a Magyarságkutató Intézet képes. Nem először mondom el azt a jó hírt, hogy a harvardi és lipcsei laborok után a Magyarságkutató Intézet szegedi laboratóriuma – a Szegedi Tudományegyetemmel együttműködésben kiépítve – a világ legfejlettebb laborjai között van az archeogenetika tudományterületén. Erre nyugodtan lehetünk büszkék
– mondta Horváth-Lugossy Gábor.
Hogyha kiderül, hogy valóban Szent László koponyáját őrzi a herma, ennek többféle hozadéka lehet, például a további Turul-dinasztia kutatásban is nagy segítséget jelent, mert III. Béla után így újabb, a dinasztiához tartozó uralkodót azonosíthatnak, amely a családfában újabb leszármazók és felmenők azonosításához járulhat hozzá. A magyar őstörténet kutatásának politikai vetületéről szólva, az intézet főigazgatója kifejtette, hogy a baloldali dogmák mindmáig meghatározók a magyar őstörténeti kutatásokban, és ennek mélyre nyúló okai vannak:
Mivel a pánszláv ideológia egyik kardinális térbeli pontján, a Kárpát-medencében igyekezett egy széles körű nem szláv múltat feltárni, ezért szinte automatikusan a „nacionalizmus” bélyegét sütötték rá. Kiváló magyar kutatók politikai aktivitásuk (pl. Hóman Bálint) vagy egyszerű személyi ellentétek, rágalmak, alaptalan feljelentések miatt (pl. Fettich Nándor) elfogadhatatlanok lettek a rendszer számára, életművüket nagyjából törölni kellett a szakmai köztudatból, és a hézagot természetesen szakmailag értékelhetetlen pártaktivisták hozzájárulásával kellett pótolni
– mondta az igazgató.
A rendszerváltás után, Horváth-Lugossy Gábor szerint valami egészen elképesztő dolog történt, amely a 2000-es években érte el csúcspontját.
Egy olyan nézet jelent meg, melyet talán úgy lehetne jellemezni, hogy a balliberális tudományos kánon hiperszkepticista álláspontra helyezkedett az őstörténet-kutatásban.
A Szent László-koponyacsont sikeres mintavétele azért érdekes, mert nemrég egy archeogenetikus azt állította, hogy abból nem nyerhető ki értékelhető DNS, viszont mára kiderült: szenzációként adja elő, hogy Tihanyban megtalálta I. András sírját.
– Én is úgy tudom, hogy az első Árpád-házi uralkodó genetikai kutatása kezdetekor ugyan jelen volt, de a kutatás alatt a kutatásvezetők inkább megköszönték addigi részvételét. Ennek ellenére mintát kapott az a labor is, ahol státusban volt, de eredményt nem mutattak fel. Mondván, hogy a csontok DNS kinyerésére és meghatározására nem alkalmasak. Ugyanez volt a helyzet a Szent László-hermában található csontereklye esetében. Kötetben olvashatjuk, hogy „érdemi vizsgálatokra, következtetések levonására, összehasonlításokra alkalmatlan DNS-szekvenciát nyertünk”. A mi idei mintavételünk azt támasztja alá, hogy ez nem így van. A koponya DNS-tartalma teljes és gyönyörű, a nemzetközi tudományos publikáció írását megkezdtük. Én is olvastam az I. András királyról szóló szenzációs híreket, de valójában eddig semmi nóvumot nem láttunk. Sokat nem is lehet, mert az Árpád-ház genealógiáját a Kásler Miklós vezette kutatócsoport már évekkel ezelőtt meghatározta. Egyáltalán, ezért van mivel összevetni a tihanyi csontokat. Ráadásul azt, hogy I. András a tihanyi apátságban nyugszik, eddig is mindenki tudta. A tényleges megerősítésről tudományos publikációt kellene letenni az asztalra. Az még nem jelent meg – mondta az igazgató.
Az interjúban azt is megkérdezték a főigazgatótól, hogy lehetséges-e szétválogatni a székesfehérvári jelöletlen sírban található további királyi csontokat, amelyek biztos genetikai válaszokat adhatnának a magyar viharos történelem kérdéseire. A székesfehérvári osszáriumban őrzött csontok vizsgálata ugyanis több évszázados adósságot rendez eleink felé.
– Ha csak az elmúlt ezer évet nézzük, hogy milyen főbb történelmi események történtek ott, már akkor a homlokunkra csapunk: „hogy hogy ez eddig nem történt meg”? Ezer évvel ezelőtt Szent István Nagyboldogasszony-bazilikája teljes szakralitásában kezdte meg működését. Ez lett a Regnum Marianum, azaz a Magyar Királyság apostoli királyainak koronázó helyszíne, majd végső nyughelyük. Olyan erőtér ez, ahol a Turul-dinasztia kihunyása után kétszáz évvel is koronáztak és temetkeztek királyaink. Aztán a török háborúk alatt szintén kétszáz évbe telt, mire teljesen elpusztították, amit a keresztény védőbástyát betöltő magyar nemzet már nem tudott megakadályozni. 1848-ban egyetlen sértetlen királysírt találtak épségben, III. Béláét, akit 1898-ban a Mátyás-templomban temettek újra. Innen történt a korábbi hármas összefogásnak köszönhetően az archeogenetikai mintavételezés, és így került megállapításra 2017-ben a Turul-dinasztia származása. Ha tetszik, ez az origó.
Ezen kutatás alapján lehet azonosítani az elpusztult bazilikában és körülötte talált, összegyűjtött kilencszáz csontleletből a Turul-dinasztia tagjait. A kutatások még zajlanak rendkívül precízen és feszített tempóban, de ha csak egy vagy két Árpád-házi királyt, esetleg többet sikerül azonosítanunk, már elértük célunkat.
De mi, magyarok szeretjük magasra tenni a lécet, rendesen elvégezni a munkát, ezért tavaly Horvátországban, Lepoglavában is vettünk mintát Hunyadi Mátyás fiának és unokájának földi maradványaiból és meghatároztuk a Hunyadi-ház genealógiáját is. Már csak a nemzetközi tudományos publikáció megjelenésére várunk, hogy hivatalosan is jobb kedvre derülhessünk Mátyás király származását illetően. Így, ha szerencsénk lesz, Hunyadi Mátyást is sikerül azonosítanunk – számolt be a kutatások állásáról az intézet főigazgatója.
A teljes interjút ITT olvashatják el.
