A Magyar Nemzeti Táncegyüttes az előadással kapcsolatban kiadott közleményében ez áll: „Ismét felnőtt egy tehetséges, új generáció a néptánc iránt komoly elhivatottságot érző alkotók közül. Ezek a fiatal koreográfusok ott vannak a magyar színpadi néptáncművészet élvonalában, de hivatásos táncegyütteseknél eddig alig kaptak lehetőséget, hogy bemutathassák egyedi, csak rájuk jellemző, friss szemléletű műveiket, azt az újszerű látásmódot, amellyel ők a mi közös »régi« kultúránk felé fordulnak. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetői egy olyan szakmai műhelybe hívták a kiválasztott koreográfusokat, ahol mindenki a magyar népművészet, az eredeti néptánc és népzene lelkes rajongója, csakúgy, mint ők mindannyian.”
Hét koreográfus alkotásai
Az előadás meghívott koreográfusai és asszisztenseik: Fundák Kristóf és Fundák-Kaszai Lili, Appelsoffer János és Rémi Tünde, Moussa Ahmed, Sánta Gergő és Sánta-Bíró Anna, Juhász Bence Zsombor és Paput Júlia, Tókos Attila és Berecz István. Zenekarvezető: Papp István Gázsa. Szakmai vezető: Zs. Vincze Zsuzsa Harangozó-díjas, érdemes művész, művészeti igazgató: Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas, kiváló művész. Az együttesük legtehetségesebb táncosai koreográfusként is bemutatkozhattak. Juhász Zsombor felvidéki születésű táncos szólistájuk a keletszlovák régió tánc- és zenei anyagából merített. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes férfitánckarának vezetője, Sánta Gergő két koreográfiával csatlakozott. A fotóspróba szünetében először Tókos Attilával beszélgettünk. A Székelyföldről származó, Harangozó Gyula-díjjal kitüntetett táncművész a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistájaként dolgozik, emellett rendszeresen koreográfusként is tevékenykedik. – Hét koreográfustól kértek egy vagy két számot – kezdte elbeszélését Tókos Attila. – Az volt Zs.Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán kérése, hogy az egyik autentikus folklór koreográfia legyen, a másik lehet egy kortársba hajló, tematikus szám. Az egyik koreográfiám, amelynek a Kohézió címet adtam, a szétszakadt csángó nemzetség szimbolikus egyesüléséről szól.
A barcasági, hétfalusi, gyimesi és moldvai csángók külön körökben táncolnak, majd a hívószóra halrajszerű mozgásban egyesülnek. Azt igyekeztem kidomborítani, hogy egy nemzetnek az érdekérvényesítő képessége akkor működhet igazán, ha összetart.
A másik az Idő előtt címet kapta. Ez tematikus szám, egy családomban történt tragédiát próbálok feldolgozni benne, amely generációkon át öröklődik. A mozgással próbáljuk a drámaiságot kifejezni, egy esszencia, különböző kortárs mozgások és emeléstechnikák vegyítve a néptánccal. Nagyon jó, hogy hivatásos táncosokkal tudjuk megvalósítani a megálmodott koreográfiát. Egyedülálló lehetőséget kaptunk, amit ezúton is köszönök az együttes vezetőinek – foglalta össze a táncművész.
Moussa Ahmet táncművész a modern mozgásművészet eszközeivel új dimenzióba emelte a hagyományos néptáncot. Számos elismerés mellett a „a világ leggyorsabb néptáncosa” díj birtokosa, az Urban Verbunk társulat művészeti igazgatója, A lopott idők című különleges produkció koreográfusa ebben az előadásban. – Egy pásztorvilágot elevenítettem meg egy nagyon modern, indusztriális környezetben, ahol a háttérben visszafelé számlál az óra – fogalmazott a koreográfus. – Az az üzenete, hogy lejár az idő. A néző rögtön érzi, mi az absztrakció mondanivalója.
Moussa Ahmet beszélt arról is, hogy mi a legfontosabb ebben a munkafolyamatban. – Nagy dolog, hogy meghívtak minket az alkotási folyamatba, ebbe a nagy múltú intézménybe és miután megállapodtunk, hogy ki milyen feladatot hajt végre, szabad kezet kaptunk. Rendelkezésünkre állt a zenekar, jelmez, díszlet, és azt csináltunk, amit akartunk. Ez olyan bizalom a vezetők részéről, ami óriási felelősség – tette hozzá a táncművész.
Borítókép: A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Régi tánc, új nemzedék című előadása (Fotó: Havran Zoltán)
