Utóbbi verset 1950-ben írta, de Magyarországon csak az 1956-os forradalom napjaiban jelenhetett meg az Irodalmi Újságban. A diktatúra mindennapokat átható működését bemutató költemény a forradalom egyik jelképes művévé vált. A vers keletkezésének körülményeiről a Magyar Nemzet korábbi, Aranycsináló című írása is beszámolt, amelyben Illyés Mária idézte fel édesapja életének és munkásságának kevésbé ismert részleteit.
A most bemutatott napló újabb adalékot kínál Illyés 1956-os szerepvállalásának megismeréséhez. A dokumentumok csaknem öt évtizeden át lappangtak, mígnem 2014 áprilisában előkerültek. Feljegyzései később Atlantisz sorsára jutottunk – Naplójegyzetek 1956–1957 címmel, 2016-ban könyv formájában is megjelentek.
– derül ki a Petőfi Irodalmi Múzeum archívumából.
A Tiszta egű október végi napok – A forradalom Illyés Gyula naplójában című kiállítás 2027. január 31-ig látogatható a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tárlat kurátora Szekér Nóra történész, társkurátora Kodolányi Judit – tudtuk meg a múlt-kor történelmi magazin oldaláról.
Illyés 1948-at követően már nem vállalt politikai szerepet
Illyés Gyula a harmadik utas, úgynevezett népi-nemzeti és baloldali parasztpolitikai irányvonalat képviselte. Politikai gondolkodása nem sorolható be a klasszikus jobb- vagy baloldali kategóriákba; pályája során a baloldali radikalizmus és a nemzeti sorskérdések iránti elkötelezettség egyedülálló ötvözetét képviselte.
A paraszti származású Illyés Gyula (1902‒1983) a népi mozgalom kiemelkedő szerzője, a 20. századi magyar irodalom egyik legelismertebb alkotója volt, aki a második világháborút követően egyértelműen a nemzet első költőjének számított. Politikusként 1945‒1946 között a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője volt, 1945-től a nemzetgyűlés tagja, majd 1947‒1948 között országgyűlési képviselő. Illyés az újrainduló Válasz című folyóirat szerkesztői feladatait is ellátta 1946‒1949-ben. A tehetséges szerzőt 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, a kiépülő kommunista hatalom döntésének alapján 1948-ban és 1953-ban Kossuth-díjat, míg 1950-ben József Attila-díjat kapott. Illyés azonban 1948-at követően már nem vállalt politikai szerepet, és a kiépülő, az élet minden területére egyre inkább ránehezedő diktatúra elől belső emigrációba vonult.
1949-ben az Akadémia tagjaként azonban közvetlenül is szembesült a kommunista hatalom természetével, mely egyet jelentett a testület szovjet típusú átszervezésével és egyes tagok kizárásával.
Utóbbinak ő maga is áldozatul esett, hiszen a szervezeti átalakítások során megszüntették az I. Osztály Széptudományi Alosztályát, ezáltal kizárták a szépírókat a testületből. Illyés akadémiai tagságát életében már nem is nyerhette vissza. 1989-ben rehabilitálta az Akadémia közgyűlése – írja a Magyar Tudományos Akadémia - MTA - hivatalos oldal.
