Bár Jancsó elkerülte a börtönbüntetést, a koncepciós eljárás hullámai őt és közvetlen környezetét is súlyosan érintették. A perben meghurcolt, hosszú börtönévekre ítélt kollégái – köztük Gazda Ferenc és a tankönyvszerkesztőség tagjai – sorsa világos üzenet volt a diktatúra részéről. Jancsó Elemért folyamatos politikai nyomás, megfigyelés és adminisztratív zaklatások érték: egyetemi oktatói tevékenységét szigorú kontroll alá vonták, publikációs lehetőségeit megnyirbálták, a hatóságok pedig minden eszközzel igyekeztek elszigetelni őt a fiatal nemzedéktől és a magyarországi tudományos élettől.
Öröksége ma is iránytű
A megfélemlítés és a szűkre szabott mozgástér ellenére Jancsó Elemér nem tört meg. Cendesen, alázattal folytatta a kutatómunkát, monográfiákat írt a felvilágosodás kori irodalomról, és nevelte a tanítványok sorát, akik továbbvitték a kolozsvári szellemi műhely hagyományait. Amikor 1971. november 12-én Kolozsvárott elhunyt, az erdélyi magyarság egyik legodaadóbb őrállóját veszítette el. Az ismert irodalomtörténész, Bíró Ferenc ezekkel a szavakkal búcsúztatta:
Hogy az erdélyi kultúra történetének az általa elsősorban kutatott évszázadnyi területét ma olyan izgalmasnak és értékekben gazdagnak látjuk, az jelentős részben az ő tanulmányainak köszönhető.
