Törékeny varázslatok a húsvéti asztalon

A nagyhét már tart, és néhány nap múlva kezdődik a húsvét ünnepe. Ehhez az időszakhoz számos népszokás fűződik, ezek közül is kiemelkedik a húsvéti tojásdíszítés. A hímes tojás a feltámadás, a termékenység és az újjászületés egyetemes szimbóluma. Ősidők óta ékesítve, díszítve, színezve vált az ünnep nélkülözhetetlen kellékévé. A tojásírás női tevékenységként az egész Kárpát-medencében ismert volt. Zsuponyóné Ujváry Mária, a putnoki Gömöri Múzeum és a Holló László Galéria néprajzos muzeológusa – aki maga is írókázik – a híres gömöri tojásokról mesélt nekünk. Segítségével bepillantást nyerhetünk ebbe a hagyományos, viaszos tojásfestési technikába, amely a magyar népi díszítőművészet elemeit is felhasználja.

Fotó: Járó Gál Ágnes

A gömöri tojásdíszítés fő jellegzetessége az „írózás”. Ez azt jelenti, hogy a kifújt tojásra olvasztott méhviaszba mártott pálcikával viszik fel a mintát. A viaszba mártott pálcika egy húzásra elég, ahol az elején vastagon, majd elvékonyodóan lehet meghúzni a motívumot. Így születnek a virágszirmok, a nap, a rozmaringág és minden olyan jel, melynek eredete, értelme már nagyrészt homályba veszett, de a szokás, a jelkép még mindig él az alkotók kézmozdulatában. A gömöri mintás tojások főbb motívumai a napos, rozmaringos, leveles, búzavirágos, margarétás, nefelejcses minták. A gömöri mintás tojás elnevezés arra utal, hogy a minták főképp a Magyar Királyság Gömör vármegyéjének falvaiban voltak fellelhetők, ám a mintakincs és technika több észak-borsodi településen is elterjedt.

– A tojásfestéket többféleképpen is előállíthatjuk. Ha természetes anyagot szeretnénk felhasználni, akkor különböző növényekből, például hagymahéjból tudunk tojásfestéket gyártani – magyarázta Zsuponyóné Ujváry Mária.

– Ez a legrégebbi és a mai napig a legelterjedtebb. Dédnagyanyáink ezenkívül dióhéjjal, bodzabogyóval és céklával színezték gyönyörűen a tojásokat vörösre, zöldesre, kékre, pirosra vagy lilára, attól függően, hogy a tojás héjának milyen volt az eredeti színe – avat be a titkokba a muzeológus. – De ma már a boltokban is kaphatók tojásfestő tabletták és porok. Használhatunk még ételszínezéket vagy ruhafestéket is. Én a foglalkozásokon ipari festékkel festem meg a tojásokat, mert a viaszos díszítés sok időt vesz igénybe, így a festéssel sietni kell. Ha meglátok egy tojást, a formájából és a színéből már tudom, hogy azon milyen minta mutatna jól. A gömöri váltakozva történő elhelyezése, pontokkal kiegészítve adja a díszítést. A már elkészült remekműveket hagyományosan kis kosarakba vagy szakajtóba helyezzük. Újabban pedig felfűzzük, és barkaágra akasztjuk, amivel a húsvéti asztalt díszítjük – sorolta a tojás díszítése közben a muzeológus.

Újlaki Csaba, aki maga is foglalkozik tojásdíszítéssel, így írt a gömöri hímes tojásról:

„A gömöri hímesek letisztult módon, a végletekig stilizálva ábrázolják a növényi díszítőelemeket. A motívumok pontokból és vonalakból történő megjelenítése azonban nem elégséges a művészi hatás eléréséhez. Fantasztikus szimmetriaérzék, pontosság és aprólékosság képessége szükséges még ezenfelül. A hatás eléréséhez a tojásírónak a veleszületett tehetségén kívül még rengeteg gyakorlatra is szüksége van. Ebben a népművészeti ágban nem lehet hibázni, mert a legkisebb botlás is tönkreteszi a csodálatos művészi összhatást. A gömöri tojásíró a szokásos íróka helyett mindössze egy fogpiszkálót vagy ahhoz hasonló vékony fatüskét használ munka közben. Külön nehézség, hogy minden egyes pont vagy vonal megjelenítéséhez külön-külön kell a forró viaszba mártania a kis eszközt, és akkor még magáról a festésről nem is beszéltünk. Ezt a különleges tojásírási technikát sajátította el és vitte magas szintre Ujváry Mária. Munkáját szeretettel ajánlom nemcsak a kezdőknek és a tojásírásban járatos alkotóknak, de bárkinek, aki szívébe akarja fogadni a meseszép gömöri tojáskincseket és készítésüknek misztériumát.”

A Gömöri Múzeum közösségi oldalán megtekinthetik a gömöri tojásdíszítés folyamatát egy tízperces kisfilm-összeállítás segítségével.