Théléme

Kitűnő nyári mulatság a Théléme, mely a szerkesztőségi (Bart Dániel, Gauder Márk, Liszka Tamás, Jánossy Natália, Kiss Attila, Kis Pintér Anna, Péczely Dóra, Antal Dániel) meghatározása szerint irodalmi pezsgőfürdő. Ráadásul jó kézbe venni: szép papír, elegáns tördelés, szellemes illusztrációk. (Itt némi képzavar támadt.) A téma a sci-fi. Még ha kedvünk lenne is elmondani, miért vannak komoly fenntartásaink a műfajjal szemben, Ursula K. Le Guin (bizonyára nagy tekintély) arra figyelmeztet, ha nem szeretjük – gyávaságból – a science fictiont, „együnk a McDonald’sban, és legyünk boldogok a Mennyek országában”. Ez utóbbival csak-csak kiegyeznénk, de a McDonald’s annyira megrémít minket, hogy inkább olvassuk és próbáljuk megszeretni a tudományos fantasztikus irodalmat. A Théléme tálalásában nem is olyan nehéz. Pintér Károly és Benczik Vera bevezető csevegése a műfaj kialakulását és formálódását járja körül könnyedén, s arra figyelmeztet, nem kell nagyon komolyan venni ezt az egészet. Azt állítják: a „sci-fi – minőségtől függetlenül – úgy működik az irodalmon belül, mint egy barométer: megbízhatóan jelzi a korabeli társadalom adott állapotát, nem feltétlenül azzal, amit közölni akar, hanem sokkal inkább azzal, amit öntudatlanul elárul”.Esszék, magyar és külföli szépirodalmi alkotások sorakoznak a folyóirat lapjain. Az irodalom terén Szkárosi Endre hoz forradalmian újat, hiszen magát az artikulált nyelvet semmisíti meg, amikor így kezdi vízióját: „Lemene illi, Tutfancsen oligor távol, éder pianétet vemdt teleknet zsembely...” De igen élvezetes Cserna Szabó András Taurus-köd című énekfüzére, amely azt is jelzi, egy tehetséges elbeszélő a jövőről éppúgy tud írni, mint a jelenről, s bizony „földhöz ragadottan” csak alapvető emberi kérdések izgatják. Nyugodtan sorolhatjuk a többieket is: hol az ötlet kitűnő, hol a stílus eredeti. (Valószínű, minden magára valamit adó ifjú íróember képes kisajtolni magából egy sci-fi novellácskát, ami még semmit nem bizonyít, de játéknak, pezsgőfürdőnek élvezetes. Teszik is Varró Gábortól Rung Andrásig, Kósa Mártontól Lég Zsoltig és Peer Krisztináig sokan. És eljátszik a műfaj lehetőségeivel egy mini sci-fi erejéig Szemethy Imre grafikusművész.)Balányi Bibiána egy kultuszfilm (Szárnyas fejvadász) és az irodalmi alapanyag (Álmodnak-e az androidok elektromos bárányról?) kapcsán a totális elidegenedésről értekezik, amely nincs is olyan messze tőlünk, a televízió virtuális valóságába menekülő emberektől. Jóval nagyobb a tétje a Sztrugackij testvérek tudományos fantasztikus regényeinek, állítja Kiricsi Zoltán. A Sánta sors című regényében van egy fergeteges ötlet, mégpedig egy az író tehetségét mérő dekóder (Írótemérdek), illetve nem is a tehetséges, hanem a jövőbeli olvasók számát jelző masina (a kezelő neve Mihail Afanaszjevics, azaz Bulgakov mester). Ugye, nem szívesen élnénk egy olyan világban, amely pontosan megmutatná, mit ér a mi kis irodalmi igyekvésünk?Két remek amerikai novella is olvasható a lapban. William S. Burroughs Küldöncéről és Jonathan Lethem Five Fucks-áról van szó (ez utóbbit Bart Dániel kiválóan magyarította – címileg is, de ami az angolban természetes, attól mi még egyelőre pirulunk a napilapos hasábokon).Sci-fi rajongók és fanyalgók, olvassák hát a Théléme-t, osztozzanak a szerkesztők jókedvű lubickolásában. És ne a sárga irigység öntse el lelküket, hanem az öröm: van egy, a szellem „apátságában” üldögélő kör, amelyhez nem jutnak el kisszerű kínjaink.