Vlagyimir Viszockij, a gitáros Hamlet

Az Orosz Kulturális Központ Andrássy úti székházában ifjak és idősebb rajongók népes tábora találkozott csütörtökön este, hogy a húsz esztendeje elhunyt költőre, énekesre, színészre, a múlhatatlan emlékű, legendás orosz bárdra, Vlagyimir Viszockijra emlékezzen. A zsúfolásig megtelt teremben a brezsnyevi éra legharcosabb kiállású, elbűvölő egyéniségű moszkvai fenegyereke álló- és mozgóképeken jelent meg s énekelte a többszörösen kódolt, máig érvényes költői üzeneteket.A megemlékezésen rajongói felidézték a vad zseni Hamlet-alakítását minden idők egyik legjobb Hamlet-előadásában, a Ljubimov által rendezett, Taganka színházi produkcióban, amelynek budapesti vendégszereplése igazi reveláció, máig ható élménye azoknak, akik jelen lehettek. Majd néhány verse hangzott el oroszul és magyar fordításban, megismerkedhettünk az emlékére összeállított tanulmánykötettel, az Orosz Kulturális Központ kiadványával, amely az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Magyarországi Egyesülete támogatásával jött lére. A tucatnyi írás szerzői közt tanár, újságíró, diplomata, egyetemi hallgató emlékezik rá: van, aki a változások előfutárát látja benne, van, aki az élő legendában Latinovits Zoltán ikerpárját ismeri fel, s akad, aki a „gitáros Hamletben” az emberek szabadságeszményének megtestesítőjét méltatja. Vitathatatlan, hogy két évtizeddel a halála után Viszockij népszerűsége töretlen hazájában is és nálunk is, rajongói száma egyre nagyobb. Művei – hatszáznál több verset írt – ma már hozzáférhetők, csakúgy, mint filmjei. Magyarországi ismertségének egyik ébrentartója a megszállott Viszockij-kutató Viczai Péter, aki az emlékkönyvet szerkesztette.A Magyar Nemzet érdeklődésére Viczai Péter elmondta: egyetemistaként ismerte meg Viszockij szerzői dalait, amelyeknek tartalma nagyon megragadta, kandidátusi disszertációját is erről írta. Oroszországban Viszockij bevonult a klasszikusok közé, a diákok olvasókönyvekben találkozhatnak vele. Nálunk is egyre több fiatal ismerkedhet meg költészetével, hiszen kitűnő fordítások jelentek meg (Baka István, Veress Miklós, Csukás István, Kiss Zsuzsa, Bereményi Géza tollából), dalait előadják, például Hobó (Földes László). A magyar tankönyvekbe is lassan bekerül. A Viszockij-kutatás olyannyira sok hívet mondhat magáénak – Oroszországban szinte lerágott csont –, hogy már csak a régi, tiltott dalok, kéziratok felszínre kerülése hozhat újdonságot e téren. Viszockij, így Viczai, egy adott korszak, a hetvenes évek nagy művészegyénisége, aki meghaladta korát, olyan témákkal foglalkozott, amelyek nem vesztették el aktualitásukat. Ha köztünk lehetne, ma is hasonló dalokat költene, vagy nem rejtené el véleményét a mai kor rákfenéiről, mint a pénzmosás, a maffia, a szervkereskedelem. A róla szóló emlékkönyv e XX. századi énekmondó és az orosz kultúra még alaposabb megismerését, az érdeklődés felkeltésétszolgálja.