Bethlen Farkas Erdély-története

Transsylvania történetének a Bethlen-család egyszerre volt alakítója és krónikása. Fejedelmet, kancellárt egyaránt adtak a históriának, de számos jeles tollforgatót is. Közülük a legismertebb Bethlen Miklós kancellár volt, akinek önéletírása a műfaj egyik legkitűnőbb hazai darabja. De ne maradjon említetlenül János és Mihály sem: az egyik történeti krónikát, a másik „peregrinációt” (útiélmény-beszámolót) vetett papírra.Mindnyájuk műve közül talán a legnehezebben megközelíthető, nagyszabású munka viszont Bethlen Farkas tollából származik, akinek terjedelmes, latin nyelvű Erdély-történetét (Historia de rebus Transilvanicis) most kezdte el közzétenni az időközben elhunyt kolozsvári Bodor András fordításában a budapesti Enciklopédia Kiadó és a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület. A múlt században közzétett kötetek ma jórészt hozzáférhetetlenek, ezért is dicséretes a kiadó vállalkozása.A becses krónika most megjelent első és második része (egy kötetben) a mohácsi csatától a váradi békekötésig terjedő rövid, ám annál viharosabb időszak foglalata. Nagyjából egybeesik Zápolya János uralkodásának idejével (1526–1540). Az ország lényegében egyetlen romhalmaz, és nem elég a külső pusztítás, a belső viszály is megosztja és folyamatosan emészti fel a jobb sorsra méltó erőket és szándékokat. „A pannon nemzet eredetét, békében és háborúban, jó- és balsorsban viselt dolgait már eddig is megírták nagynevű történetírók... mi csupán azt akarjuk kifejteni, hogy Erdély miképpen szakadt ki a magyar királyságból... Ehhez szándékozván hozzálátni, Ulászló magyar király fiának, Lajosnak Mohács melletti gyászos pusztulásával fogjuk kezdeni” – indítja baljós krónikáját Bethlen Farkas, maga is főispán, I. Apafi Mihály fejedelem tanácsura és 1678-tól haláláig Erdély kancellárja.A mű a korabeli szokásoknak megfelelően mások műveinek feldolgozása. Mai szóhasználattal élve „eredeti anyag”, önálló fogalmazás mindössze körülbelül húsz- százaléknyi található benne. Ám, mint Jankovics József jelzi utószavában: „Ekkora terjedelemnél ez nem kevés...” Oklevelek, naplók, ma már ismeretlen dokumentumok, szerződések, titkos követjelentések, különféle jegyzőkönyvek, diplomáciai feljegyzések és egyéb becses iratok egyaránt helyet kapnak a műben, melynek további kötetei – reményeink és a szerkesztő ígérete szerint – a közeli jövőben fognak napvilágot látni.A fordító Bodor András, a jegyzetanyagot összeállító Kubinyi András, Pálffy Géza és Fodor Pál munkájának elismerése mellett ne maradjanak említetlenül Jankovics József érdemei sem, aki immár több évtizedes munka eredményeként sorra adja közre a Bethlen-família szépírói becsű tagjainak és tudós tollforgatóinak műveit.(Bethlen Farkas: Erdély története I–II., Enciklopédia – Erdélyi Múzeum Egyesület, 2000., Budapest–Kolozsvár.)