Grafikák eredetiben és digitális értelmezésben

Újabb állomásához érkezik a Magyar Millenniumi Képző-, Ipar- és Fotóművészeti Kiállítások sorozata a Feketén fehéren című kiállítás ma esti megnyitójával. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Műcsarnok közös bemutatója a Hősök terén az intermédia és a festészet után ezúttal a kortárs magyar grafikának, pontosabban a magyar grafika 153 képviselőjének ad helyet. Tekintettel arra, hogy minden bizonnyal a grafikusok alkotják a kortárs magyar művészet legnépesebb csoportját, a válogatás még a festészeti bemutatónál is szigorúbb lehetett. A zsűri tagjai a szakma jeles képviselői és művészettörténészek voltak – Benes József, Szurcsik József, Elekes Károly, Pataki Gábor, Sárkány Győző, Stefanovits Péter és Gelencsér Rothman Éva –, a tárlat kurátora az utóbbi két zsűritag volt.– Két dologból kellett kiindulnunk – mondja Stefanovics Péter, aki Szurcsik Józseffel és Elekes Károllyal együtt kidolgozta a kiállítás koncepcióját. – Egyrészt abból, hogy a tavalyi év telítve volt nagy grafikai kiállításokkal, Miskolcon sokszorosított, Salgótarjánban egyedi, Szekszárdon színes grafikák kerültek közönség elé, a Vigadóban kis- és elektrografikai bemutató volt, s e tárlatokon kívül külön millenniumi pályázatokat is szerveztek. Illúzió lett volna azt hinni, hogy a mostani alkalomra kiváló, új, nagy méretű művek sora készül. Így ösztönöztük viszonylag kisebb méretű művek beküldésére az alkotókat, annál is inkább, mivel a kiállítói kör – és ez a második szempont – ezúttal az illusztrátorokkal és alkalmazott grafikusokkal is kibővült. A termek falain nagy, fekete-fehér lapok lesznek láthatók, amelyek a kis méretű művek digitális változatainak nagyításai. Különösen izgalmas lehet az is, hogy milyen kapcsolat jön létre a sokak számára még meglehetősen ismeretlen digitális technikával készült változat és az eredeti között.– A több nagy kiállítás ellenére e tárlatra is több mint kétszeres volt a túljelentkezés. Úgy tűnik, a nagy vidéki bemutatók mellett a magyar grafikusok is igénylik a fővárosi bemutatkozás lehetőségét.– A magyar grafika az elmúlt évtizedekben nem volt annyira frontvonalban, mint a festészet. A vidéki műhelyekben nagyobb elmélyülésre nyílt lehetőség – éppen az eredmények teszik lehetővé egy ilyesfajta konceptuális kiállítás megrendezését, amelyre sokak szerint valóban szükség van. Nagyon izgalmas kísérlet a bemutató, hiszen a digitális technika sokak számára egyszerűen megfizethetetlen, ugyanakkor nem egyszerűen fénymásolatot jelent, hanem nagyon finom átdolgozását, ha úgy tetszik, átértelmezését az eredeti műveknek.– A kiállításról természetesen nem hiányoznak az eredeti alkotások sem. Hogyan látják őket a látogatók?– A középső teremsor vége felé elhelyezett nagy méretű tárlófal fiókjaiból veszik elő a nézők kívánságára az egyes darabokat – magyarázza Gelencsér Rothman Éva művészettörténész, a tárlat rendezője –, s a látogatók a teremben elhelyezett asztalok mellé ülve, jó megvilágításban szemlélhetik közvetlen közelről a lapokat. A „használati utasítás” minden teremben ki lesz függesztve, a magyar mellett idegen nyelven is, mert a festészeti bemutatón azt tapasztaltuk, hogy igen sok volt a külföldi érdeklődő is. Nyelveket beszélő fiatalok is segítik a tájékoztatást, az eredeti lapokat is ők veszik elő a tárlókból. Nagyon érdekes, hogy igen sok a fiatal alkotó: a bemutatkozók egyharmada negyven év alatti. Sok közöttük a kiváló tehetség, ez azt ígéri, hogy a magyar grafikának nem csak múltja volt, jelene van, de szép jövő elé is néz.