Kórusmű Petőfi Sándor versére

Ma adja át a Magyar Zeneszerzők Egyesülete a tavaly először kiosztott Istvánffy Benedek-díjat. Az idén Mohay Miklós A csillagos ég című kórusművét jutalmazzák. A zeneszerzővel, a Zeneakadémia és az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának tanárával ebből az alkalomból beszélgettünk.– E díjat az átadást megelőző évben bemutatott darabjáért kaphatja negyvenévesnél fiatalabb zeneszerző. Mivel decemberben töltöttem be a negyvenedik évemet, még utoljára beadhattam a pályázatot – mondja mosolyogva.– Hogyan keletkezett a kórusmű?– 1996-ban a Petőfi Társaság zeneszerzői pályázatot hirdetett olyan kórusmű vagy dal létrehozására, amely még soha meg nem zenésített Petőfi-versen alapszik. Mivel a majdnem kétezer Petőfi-versből már elég sokat megzenésítettek az elmúlt százötven évben – mert már a költő életében is volt erre példa –, hosszas kutakodás után találtam rá a műre. A csillagos ég nagyon szép, képekkel teli, hosszú szerelmes vers. Rímképlete, terjedelme, sorszerkezete miatt azonban nehezen megzenésíthető. A minimális időtartam a pályázati kiírás szerint hét perc volt, ami egy rövid vers révén nehezen lett volna megvalósítható. Beadtam a kész munkát, de nem kaptam rá választ. Tavaly mutatta be a darabot a Magyar Rádió énekkara, édesanyám, Mohayné Kata-nics Mária vezényletével, aki Liszt-díjas karnagy.– Népszerű s időszerű műfaj ma a kórusmű?– Eddigi darabjaim nagy többsége kórusra íródott, jól érzem magam ebben a műfajban. Szerencsére sok kórus létezik, és úgy tűnik, van igény arra, hogy újabb darabokat is énekeljenek. Részben a családi hagyományok, részben mestereim – elsősorban Kocsár Miklós, Szokolay Sándor, Balassa Sándor, Soproni József – és természetesen a korábbi nagy elődök darabjai.– Min dolgozik mostanában?– Az éppen folyamatban lévő munkákról nem szívesen beszélek, de hangszeres és vokális vonalon egyaránt gondolkodom. Nem áll távol tőlem a kantátaszerű, egyházi zenéhez kötődő műfaj sem. Mostanában ilyen darab foglalkoztat.– Milyen zeneszerzői hozzáállást tart magára érvényesnek?– Nagyon fontosnak tartom mindenekelőtt a lehető legteljesebb szakmai tisztességet. Amit megírok, az később is vállalható legyen, ne szolgáljon ki pillanatnyi érdekeket vagy divatot. A hagyományosabb, konzervatívabb értékeket vallom, és úgy látom, ezek az időtállóak. A nyugati világ hordalékát értékként átvevő szemléletet múló divatnak tekintem, és azokhoz csatlakozom, akik azt tartják, a mi kultúránk az elmúlt ezer évben bizonyította, hogy Európa értékes része. Megnyugvással látom, hogy sokan vannak, akik ennek a szemléletnek az érvényesüléséért nagyon sokat tesznek, és ez erőt ad. Generációknak kell azonban felnőnie ahhoz, hogy a sok évtizedes szellemi megnyomorítás hatása megszűnjön. Lerombolni még egy kártyavárat is sokkal könnyebb, mint felépíteni.