A Vaskaputól a Tudóstársaságig

Nagy figyelmet érdemlő kiállítással, Johann és Thomas Ender műveinek ma délután megnyíló tárlatával folytatódik az MTA Művészeti Gyűjteményének 1992-ben elindított tárlatsorozata. E sorozat első bemutatóját még a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg 1992-ben Az MTA és a Művészetek a XIX. században címmel. Ezt az összeállítást két év múlva az MTA frissen helyreállított harmadik emeleti termeiben is bemutatták – itt kapott helyet a Művészeti Gyűjtemény állandó anyaga is, amely – mint az időszaki kiállítások – ingyenesen látogatható. Az egyes tárlatokat az adott szakterületek elismert szakembereiből álló közösségek hozzák létre, az MTA anyagán kívül más intézményekből is kölcsönzött tárgyakkal, tartalmas kétnyelvű katalógusokkal kísérve.Nincs ez másként az Ender testvérek művészetét bemutató, hazai gyűjteményekből rendezett nagyszabású, tízéves előkészítő munka után megvalósult kiállítás esetében sem. A rájuk irányuló figyelem oka: munkásságuk művészi értéke, és igen fontos kapcsolatuk a XIX. századi Magyarországgal. Az 1793-ban született ikerpár 13 évesen kezdte meg tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián, s hamarosan mindketten elismerést vívtak ki a bécsi művészi körökben. Az arisztokráciához mindkettőjüket szoros kapcsolat fűzte, mint azt Johann kiállításon látható munkái is jelzik. Ő került hamarabb kapcsolatba Magyarországgal: elkísérte gróf Széchenyi Istvánt itáliai, görögországi, keleti útján. Ő volt az, aki az MTA allegóriáját megfestette 1831-ben, Széchenyi István megbízására. A mű, amely a gróf ajándékaként három év múlva került az Akadémiára, most a kiállítás központját képezi. A képen fiatal, szép nőalak látható, egyik kezében pajzs, másikban serleg. Mögötte viharos táj – a romantika szellemiségének megfelelően. A részletek rendkívül gondos, finom kidolgozása a felkészült mesterre, a motívumgazdagság alaposan kigondolt ikonográfiai programra utal. Mindez jelzi, milyen gazdag eszköztár, jelképrendszer fejezi ki a tudomány növekvő szerepét. A festmény középpontjában álló mitológiai alak Hébe, a sas alakjában érkező Jupiternek kínál italt, egyben mintegy a tudás italát nyújtja a magyar nemzet felé. Pajzsán Pannónia alakja látható, amint a tudatlanság fátylát ellebbenti arca elől Minerva. A kép mellett több kis méretű, eddig ki nem állított vázlata, amely jelzi, hogyan változott a kompozíció. A kép másik oldalán Thomas egyik akvarellje jelzi, hogy a két testvér művészi világa pályájuk későbbi szakaszában is milyen közel állt egymáshoz.A kiállítás Johannak szentelt termeiben festmények, vázlatok idézik fel az itáliai utazást, jelenítik meg a magyar arisztokrácia tagjait, az MTA néhány alapítóját. Különleges a művész támogatóját, gróf Széchenyi Istvánt ábrázoló két karikatúra, amelyet nem Johann, hanem Széchenyi barátja, Waldstein János készített a városépítő és az Al-Duna szabályozására vállalkozó Széchenyiről.Waldstein János gróf volt az is, aki 1868. május 8-án az Akadémiának ajándékozta a másik testvér, Thomas Felvidéken és Északkelet-Magyarországon készült 220 akvarelljét. A művész, aki az 1860-as évek elején több alkalommal is felkereste Magyarországot, egyaránt érdeklődött a természeti ritkaságok és a történeti, művészettörténeti emlékek iránt. Megjelenik művein például Szepes vára, a tátrai Nagy Tarpatak, a brassói városháza, Balánbánya... A 220 darabos összeállításból a kiállításon 51 szerepel. Közöttük van például a szintén felvidéki nagyőri kastély, ahol többször is tartózkodott Thomas Ender. Tőle tanulta a rajzolás alapjait a fiatal Mednyánszky László 1863–64-ben, ahogyan erre az Ender-akvarellek közelében látható festménye is utal. Az Ender testvérek kiállítása várhatóan újabb tudományos kutatásokat indít el, és elképzelhető, hogy lappangó, a kiállításon csak kisméretű metszetváltozatban megjelenő művek is előkerülnek. Valószínűnek tűnik az is, hogy a hazájukban, Ausztriában is népszerű művészek emlékkiállítása iránt a külföld érdeklődés sem marad el.