Úgymond

Mindennapjaink nyelvhasználatában mostanában lépten-nyomon belebotlunk ebbe a szóba: úgymond – akár újságot olvasunk, akár rádiót hallgatunk, akár egymás beszédére figyelünk. A magyar nyelv értelmező szótára négy évtizede még azt jegyezte meg róla, hogy ritkán használatos, és példaszöveget Arany Jánostól (is) hozott: „Hadd látom, úgymond, mennyit ér / A velszi tartomány”. Egy 1597-ből való peres ügy jegyzőkönyvében ez olvasható: „Nyári Mártonné azt mondotta urának, Nyári Mártonnak, az te anyád, úgymond, bűvös-bájos boszorkány, az ki az ördögöket vendéggé hítta” (az erdélyi magyar szótörténeti tárból idézem mai helyesírásra téve). Már e két példa is jól mutatja, hogy az „úgymond” hivatkozás-ige, valakinek a szavait volt szokás vele egyenesen idézni. A kései ómagyar korban születő kódexeinkben a Szentírásból vett részeket vagy valamely egyházi doktornak, illetőleg szentnek kijelentéseit rendszerint ezzel a hivatkozás-igével vezették be. S ilyenképpen akkor is azt jelentette, amit Arany Jánosnak is századok múltával: „azt mondja”.Azonban az „úgymond” már középkori kódexeinkben nemritkán „úgyszólván” jelentésben is előfordul, ami érthető, hiszen a nagyon gyakori használatban eredeti jelentése és főmondati szerepköre megkopott, különös akkor, ha szerepköre a mindennapi érzékeléssel és közléssel, a beszélő saját állásfoglalásával kapcsolatos volt.A XX. század végéig szavunk – mondhatni – lappangott a magyar nyelvi műveltségben, bár használta Berzsenyi Dániel, Katona József és Petőfi is, majd akár egy új vírusfajta, erőre kapott, és mindenfelé elterjedt. Az újságnyelvből készített gyakorisági szótár 1986-ban még mindössze négy előfordulásról tud, a magyar széppróza gyakorisági szótára 1989-ben nem is tartalmazza e szavunkat. Ma pedig mindenütt megfigyelhetjük: „Hányszor temették már az úgymond akadémikus balettet”; „A víz úgymond megtisztul, de az élővilágot nehéz helyreállítani a Tiszában”; „A színház nemcsak úgymond vájt fülűeknek, a szakmának készül, hanem elsősorban a nézőknek”; „A stílus fogalmának meghatározása úgymond nehéz”; „Hogy az úgymond leszakadottaknak miért lesz jó, ha majd húsz százalék adót fizetnek” és így tovább.Voltaképpen az utóbbi évtizedben a sajtónyelv hozta divatba a szót, abból vették mintának mindazok, akik valamiféle igényességet vélnek találni a sajtónyelvben, s azt mintaként veszik. Lőrincze Lajos, majd Kemény Gábor is észrevette terjedését, s azt is, hogy eleinte irodal-miaskodó, gunyoros jelentésű mondatszóként tűnt fel. Mára jobbára ez a jellege elveszett. A legkülönfélébb szavak és kifejezések helyett jelenik meg: állítólag, ismeretes, jószerivel, mint szokás mondani, mondhatni, szinte, tudvalévő, úgyszólván, valósággal, valóságos stb.Az úgymond tündöklése tanulságos, hiszen ugyanez a jelenség már kódexeinkben is megtalálható volt, hogy a mostani, csupán évtizedben mérhető burjánzása hová vezet, nem tudható.