Citeraszó japán és magyar módra

Két különleges koncertre várja az érdeklődőket a hét elején a Magyar–Japán Baráti Társaság. Ma délután öt órakor a Nemzetek Házában (VI., Bajza u. 54.) japáncitera- (koto-) hangverseny kezdődik neves japán művészek közreműködésével. Holnap hat órakor magyar- és japáncitera-estet rendeznek a Magyarok Házában (V., Semmelweis u. 1–3.). A szerdai koncert egyik fellépője Pócsik Dezső előadóművész, akivel arról is beszélgettünk: hogyan kapott az „árokparttól a Metropolitanig érvényes” citeraművészi diplomát.Talán nem sokan tudják, hogy a japán citera (koto) Belső-Ázsiából ered, klasszikus japán zenét játszanak rajta, amelyet a japán udvarban és a buddhista templomokban műveltek századokon át. A gésák révén került polgári használatba ez a tizenhárom húros, ujjra húzott pengetővel megszólaltatott hangszer.Avatott mestere, Morimoto Kjoko művésznő kedden a Nemzetek Házában és szerdán a Magyarok Házában játszik majd rajta. A koncerteken samiszen nevű (gitárszerű, háromhúros) hangszerén közreműködik Josida Ko-zan, és megismerhetjük a saku-hacsit (bambuszfurulyát) is. Érdekesség, hogy magyar előadó, Bakos Tünde is bemutatkozik a japán citerán – ő Japánban tanult, s ott szeretett bele e különös instrumentumba.A szerdai rendezvényen magyar citeraszó is felcsendül. Kiváló művelője, Pócsik Dezső a citera ismert művésze, oktatója, büszkén említi, hogy unokájával, Viktorral (aki több hangszeren játszik) duózni is fog.Az úgy esett, kezdi történetét Pócsik Dezső, hogy hatévesforma lehetett és jó barátságban volt szülőhelyén, Kunágotán a szomszéd kislánnyal. Egyszer meglátogatta a szomszédékat, ott hallotta meg „kis barátnője” nagypapáját a citerán.A bácsi észrevette érdeklődését, tanítani kezdte, sőt egy alkalommal megajándékozta egy hangszerrel. Így kezdődött. Majd folytatódott a múlt századi mesterekkel. Előadó-művészi engedélyét a Filharmóniánál tett vizsgával szerezte meg, miután sok éven át amatőrként muzsikált. Ez a diplomája, amit negyvenévesen megszerzett, az „árokparttól a Metropolitanig érvényes” – hozták a tudomására.A magyar citera kötöttebb hangszer, mint a japán citera. Amazon minden hanghoz külön húr van, így több minden játszható rajta. A citera akkor szól szépen – mondja Dezső bácsi –, ha minden szótagot egyszer szólaltatnak meg rajta. Megszólaltatására ismerjük az ujjas és nyomós technikát, ő az előbbi szerint játszik.A citera történetét illetően sok a vita. Pócsik Dezső szerint bizonyos, hogy az ősmagyaroknak is volt citerájuk, persze az nem ilyen mostani, asztali hangszer lehetett. Anonymusnál írásban megmaradt, hogy amikor Magyarországon találkozott István király és a lengyel Miroszláv, a vendégsereg – egyebek mellett – citerorum hangjára mulatozott.Pócsik Dezső hangszerét világhírű népművészünk, Budai Sándor készítette, ő maga hárfaciterának nevezte. Szépen szóló hangját a beszélgetés közben be is mutatja. Majd előkerül egy tankönyv, a Citera ABC – ez egy hiánypótló citeraiskola, (most készül a harmadik kiadása), szerzője maga Pócsik Dezső, aki 28 éve tanítja tisztjelölteknek a citerát mint fakultatív tárgyat a Nemzetvédelmi Egyetemen, s oktat a Varga Jenő szakközépiskolában is.Pócsik Dezső így jellemzi előadói pályáját: „Én vagyok a magányos kóbor. Mindig szólókoncerteket adtam. Már kiskamaszként játszottam a »cuháréban«, azaz a házi bálokon. Művelődési házak, színházak, külországok – hívták őt mindenfelé.”A nyolcvanas évek közepén tartotta ezredik hangversenyét. A magyar zene ezer éve című műsorában a honfoglalás előtti zenei emlékeinktől a XVI. századi virágénekeken, kuruc- és ’48-as dalokon át az új stílusú népdalokig, és citerára adaptálva Kodály Kállai kettőséig mindent játszik. Sok-sok éve egyik műsora után odalépett hozzá egy „elvti”, mondván: Hogy érti azt az elvtárs, hogy „elvágták a kis pacsirta bal szárnyát”? Ezután egy ideig csak a madárka megvágott jobb szárnyáról szólhatott a dal...