A vicc logikájától a nyelvészetig

Két évtizeddel ezelőtt diplomázott, tíz éve védte meg kandidátusi értekezését, öt esztendeje lett a nyelvtudomány doktora, 45 évesen, e napokban, május 7-én választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Ezek Kertész Andrásnak, a Debreceni Egyetem Német Nyelvészeti Tanszék professzorának páratlanul meredek ívű tudományos pályájának a jelzőpontjai.Édesapja, Kertész Andor kiváló matematikus volt, aki vendégprofesszorként több évig a hallei egyetemen is tanított. Alighanem Kertész András életrajzának az az eleme, hogy gyermekfejjel német környezetbe került, későbbi tudományos témaválasztásaira is hatással volt.–Meghatározó élmény volt számomra csakugyan, hogy hatévesen az NDK-ban kezdtem iskolába járni. Amikor 12 évesen három évre ismét Halléba költöztünk, akkor már hobbim volt a legkülönbözőbb nyelvek grammatikájának a tanulmányozása.– Másoktól tudom, hogy miután egyetemista lett, a tanárai eleinte csak úgy emlegették maguk között: tudod, az a fiú, aki a felvételijén németül tartott előadást a japán nyelvről...– Középiskolás koromban intenzíven tanultam japánul is.– Friss diplomásként húsz évvel ezelőtt a szegedi országos tudományos diákköri konferencián A vicc egy logikai modellje címmel tartott előadást. Az elmúlt évek publikációi, amelyek a szakma elismeréseit meghozták, nem a nyelvek logikai megragadásával, hanem a nyelvészeti elméletekkel foglalkoznak. Ez a terület tudományos szempontból könnyebb vagy fontosabb?– Korábban tényleg nagyon érdekelt a természetes nyelvek szerkezete. A nyelvek logikai modellálásának problémája igen magas elvonatkoztatási szintet igényel. A továbbiakban is az elméleti kérdések foglalkoztattak, de figyelmem középpontjába már nem a különböző nyelvek szerkezete, hanem a nyelveket leíró nyelvészeti elméletek kerültek. Nem is könnyebb, nem is fontosabb téma, hanem bizonyos értelemben síkosabb talajt jelent, több az ismeretelméleti, tudományelméleti, filozófiai jellegű csapda, amelyekbe az ember belesétálhat. Ugyanakkor azonban a nyelvtudomány jellegéből adódóan nagyon fontos terület, a nyelvet leíró nyelvészeti elméletet felépíteni akkor lehet, ha pontosan tudjuk, hogy ezeknek az elméleteknek milyen a szerkezetük. Minél többet tudunk belső szerkezetükről, annál több esélyünk van arra, hogy a nyelveket jobban megragadni képes elméleteket alkossunk. Arra törekszem, hogy a nyelvészeti elméletalkotás legfőbb aspektusait leírjam, s az ilyen módon szerzett ismereteket a nyelv megismerésének a szolgálatába állítsam. Ez másfél évtizedes programot jelentett, mind a mai napig ezen dolgozom.– Lehet, hogy tíz-egynéhány év múlva újra a nyelvek modellálása lesz kutatásai középpontjában?– Remélem, már hamarabb is. A közeljövőben szeretnék témát váltani, és ismét a konkrét nyelvírással foglalkozni.– A metanyelvészeti kutatásoknak szentelve 1995-ben rangos külföldi kiadókkal együttműködve két nemzetközi kiadványsorozatot is elindított.–A Metal Linguistica nemzetközi könyvsorozat, amelynek eddig tíz kötete jelent meg. A Sprachteorie und germanistische Linguistik nemzetközi folyóiratnak a címe kifejezi a tudományos arc poeticámat is: a német nyelvészet művelése szorosan összekapcsolódik a nyelvelméleti stúdiumokkal.– A kandidátusi fokozata megszerzésétől az akadémikussá választásig csupán tíz év telt el. Minek köszönheti munkásságának ezt a gyors és komoly elismerését?– Először is pályám kezdetétől életem egyéb aspektusait teljesen alárendeltem a tudománynak. Nemet mondtam minden másodállásra, nem vállaltam sem fordítást, sem nyelvórák tartását, dacára annak, hogy családi életem első tíz éve meglehetősen aszketikusan telt el. (Nagy bánatomra jelenleg sok fiatal kolléga a filléres gondok miatt aprópénzre váltja a tehetségét.) Másrészt szerencsés voltam, mert életem eddigi legkreatívabb szakasza a rendszerváltás utánra esett, amikor meg lehetett pályázni különböző ösztöndíjakat, és lehetőség nyílt az élénk nemzetközi kapcsolattartásra. Harmadrészt pályámat végigkísérték olyan kollégák, tanárok, akiktől folyamatosan nagy segítséget kaptam. De hiába lettek volna mindezek a körülmények, ha nem áll mellettem 18 éve a feleségem. Ő olyan családi légkört teremtett, amely lehetővé tette, hogy a szakmai feladatokra koncentrálhassak. Nélküle nem érhettem volna el ezt az elismerést. Egyébként az akadémikus- választásokhoz mindig szükség van némi szerencsére is, hiszen a megválasztottak köre mindig több, többé-kevésbé hasonló teljesítményt nyújtó jelölt közül kerül ki. Levelező taggá választásomra úgy tekintek, mint megelőlegezett bizalomra.– A debreceni egyetem bölcsészkarán a doktori tanácsnak az elnöke és a tudományos tanácsnak a társelnöke. Milyen elképzelései vannak arra vonatkozóan, hogy Debrecent jobban bekapcsolja a nemzetközi vérkeringésbe?– Nagy súlyt helyezek arra, hogy a nemzetközi tudományosságot idehozzam Debrecenbe. Így arról is meggyőződhetnek, hogy a világnak e látszólag eldugott pontján is lehet magas színvonalon művelni a tudományt. Szakterületem kimagasló személyiségei is szívesen jönnek el ide és tartanak hallgatóinknak kurzusokat, készséggel publikálnak a kiadványainkban is. A nemzetközi kapcsolattartásnak nemcsak az az iránya tehát, hogy mi megyünk külföldre, hanem ez a másik út is. S ez nemcsak hogy járható, hanem különösen nagy hasznára válik a mostani hallgatóinknak, a jövő tanárainak és tudósainak is.