Örmény legenda

A Kiscelli Romtemplom boltívében az Ararát havas csúcsának kivetített képét látni. Előtte tűnik föl időnként Anna Mailyan, a leghíresebb örmény sarakan énekesnő, hogy ókeresztény liturgikus dalokkal zenei hátterét adja az előttünk játszódó tragikus történetnek. Az alsó boltív tágas térségében pedig a hegy lábánál fekvő ősi templomerődítmény látható, minden örmények szent helye, ahol az örmény legenda históriája zajlik.A Kiscelli Romtemplom ideális helyszíne lett Melis László és Mihályi Gábor Örmény legendájának, amelynek világbemutatóját most tartották Budapesten. Az időpont nem véletlen: június 17-ét az örmények napjává nyilvánította az ENSZ és a UNESCO, annak emlékére, hogy június 17-én volt 1700 esztendeje a kereszténység államvallássá tételének – elsőként a világban, 301-ben. (Az 1915-ös nagy népirtásról, s a ki tudja, hány korábbi és későbbi mészárlásról lapunk június 16-i száma közölt emlékezést.) A kettős évfordulóra Moldován Domokos és Avanesian Alex írta meg az Örmény legenda librettóját, és – a Budapesti Kamaraopera meg az Állami Népi Együttes közreműködésével – mutatta be a produkciót a Kiscelli Romtemplomban.A boltíves háttér előtti játéktéren pogány istennő szobra körül táncot lejtenek a fiatalok. Rajongva követik a kereszténység hírnökét, Gergelyt, aki Kappadókiából került vissza hazájába, ahol Trdat király tűzzel-vassal irtja az új hit követőit. Katonái rárontanak a fiatalokra, a titkos keresztényt megkínozzák és vasrácsra fektetve a Khor Virap templomerődítményébe zárják...Aszatur Karapetian, a Jereváni Örmény Állami Népi Együttes vezető koreográfusa és Mihály Gábor koreográfus szándéka szerint az események a tánc nyelvén elevenednek meg, szokatlan gesztusvilág kelti életre a történetet.Moldován Domokos rendezésében sugallatos egységbe forr a táncban elbeszélt cselekmény, az ódon templomfalak keretezte játéktér (Csengery Zsolt színpadképe), a stilizáltan népi jelmezek, a fájdalmas líraisággal megszólaló sarakan énekek Anna Mailyan hangján és Melis László népi ihletésű, maga vezényelte tánckantátája. Tragikus momentumok és szilaj táncok váltják egymást a színen, harmonikus összhangban a liturgikus szertartások ünnepélyes, hol gyászos, hol magasztos poézisével. Mihály Gábor koreográfiájában, Moldován Domokos színrevitelében megrendítő előadás született, amelyet mindenképp folytatólagosan repertoáron kellene tartani. Kár lenne, ha ez a korai krónikában, Örmény Legendáriumon alapuló, lenyűgöző produkció nem jutna el a szélesebb közönséghez.