SMS-helyesírás?

A magyar helyesírás egyik jelképe az ly (kiejtése: elipszilon). Jelkép azért, mert egy régi (az északi nyelvjárásban ma is élő) hangot jelöl, amelyet viszont a köznyelv nem ismer. Tehát a köznyelvben az ly és a j hangértéke azonos, a helyesírásban mégis őrizzük a kettősséget. Az ly tehát hagyományőrző. Részben emiatt az ly a mai helyesírás „mumusa”. Sokszor ezzel riogatják a helyesen írni tanulókat, nem tudókat… Ha valaki tudatosan akar véteni a helyesírás ellen, a hülyét j-vel írja, illetve talán magát a helyesírás szót is. Humorforrás ez az eljárás. Például Weöres Sándor Kisfiúk témáira című versében: „KARESZ HÜJE / GYÖNGYI HÜJE / csak én vagyok okos / énnekem a segembe is felyem van.”Nem humor azonban az, ami manapság a mobiltelefonok rövid szöveges üzenetküldő szolgáltatásában (SMS) bukkan fel. Mivel egy üzenetre legföljebb 160 betűhely áll rendelkezésre, valamint a betűk „bepötyögése” is időt igényel, fontos a rövidség. Az igazán rövid üzenet tehát időt és pénzt takarít meg. Ezzel szemben áll az ugyanazt a hangot jelölő (pazarló) kétbetűs ly és az egybetűs j. El lehet képzelni, hogy a harc mennyire egyenlőtlen, s melyik betűnek kedvez.Az SMS-helyesírás amúgy is tele van rövidítésekkel. Mivel leginkább a fiatalok (táv)közlési módja, eleve áthatja a játékosság, a jelzésszerűség (táviratiság). Mivel többnyire egymást jól ismerő felek értekeznek az SMS segítségével, rendszerint semmiféle megértési nehézséget nem jelent a rövidítés. Nekem leginkább az szokott fejtörést okozni, ha valaki még jelzésszerűen sem írja alá az üzenetet. Karácsonykor számtalan olyan „köresemest” kaptam, amely csak annyit tartalmazott: Kellemes karácsonyi ünnepeket – s jobb esetben még egy telefonszámot. Ezeket az üdvözleteket nem köszöntem meg.Az ly ellen nemcsak az újfajta távközlési mód, hanem egyéb, makacs bizonytalanságok is támadnak. Most nem arra gondolok, hogy valaki a hülyét j-vel írja, mert ez valóban vicc. „Palánk-helyesírás!” – mondta egyszer rá egy akadémikus. De vannak valóban fogós, elbizonytalanító ly-os esetek. Többnyire azok, amelyek hasonló típusúnak néznek ki, de azután mégis másként kell őket írni. Például: seregély, karvaly, de papagáj. Beszély (irodalmi műfaj), de csevej. (Egy felmérés szerint a csevej szóban a helyes- vagy inkább „nemhelyesírók” mintegy fele ly-t ír – s ezt teszi most az én számítógépes helyesírás-ellenőrző programom is, rögtön kikapcsolom!) És sokszor elbizonytalanítanak az olyan formák is, mint például folyik, folyjon, de fojt (megfojt valakit, a festék viszont meg- vagy elfolyt!), a sújt (valaki valamit sújt), de súlyt (súlyt emel), vagy mondjuk a hej (indulatszó) és a hely (főnév). Innen a szójátékos tévéműsor címe: Hej, hej, helyesírás! Hej, hej, helyes beszéd!A helyesírási szabályozások előtt rendszerint fölmérték, hogy hogyan vélekednek a nyelvhasználók az ly-ról. A fölmérések tanúsága szerint: túlnyomórészt ragaszkodnak hozzá. (Igaz, a kérdőívet csak írni tudók tölthetik ki – ha a betűvetést most tanulókat kérdeznénk meg, biztosan más lenne az eredmény. De hát a kisiskolásoknak választójoguk sincs…)Az én meggyőződésem is az, hogy az ly-t meg kell tartani. Részben azért, mert csupán néhány tucat sokszor, és összességében is csak néhány száz szóban fordul elő. Ezt pedig meg lehet tanulni. Valódi technikai, kommunikációs nehézséget nem okoz. Igazából nem is ez a (nemzetközi összehasonlításban sem túl nehéz) magyar helyesírásnak a „fenegyereke”. Szép hagyomány, amely nyelvünk múltjára emlékeztet. A személy- és helynevekben amúgy is meg kellene tartani, mert komoly ember aligha javasolhatna olyat, hogy holnaptól Gajatetőt, Jukóbányát és Erdéjt írjunk (helyesen: Galyatető, Lyukóbánya és Erdély!).De az igen valószínű, hogy a meglévő hasonlóságokból adódó tévesztések száma gyarapodni fog, ha az SMS-helyesírás, „palánk-helyesírás” terjeszteni kezdi az ly nélküli formákat. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy a technikai fejlődésnek a nyelvhasználatra, s azon belül a helyesírásra nagy hatása van. Erre pedig idejében figyelmeztetnünk kell.