A Pizzás, avagy egy haveri film

- SZÉLESVÁSZON -

A Pizzás, az új magyar film alkotói hazai példákat is követnek, amikor a stábot baráti, vagy, ide jobban illő szóval, haveri körből hozzák össze. Nincs tehát ebben semmi rendkívüli. Akiket közös gondolatok, közös ötletek, közös élmények kötnek össze, s korukat tekintve is ugyanabba a generációba, sőt, korcsoportba tartoznak, könnyű összeverbuválni – és nem csak a film világában – egy mindannyiuknak megfelelő alkotás létrehozására. A Pizzás ilyen haveri film, de értelemszerűen nemzedéki film is, mint ahogy azok voltak a hajdani magyar új hullám filmjei is, és azóta is jó néhány filmünk.
Miért emlegetem folyton, hogy hazai, magyar? Mert a Pizzás, annak dacára, hogy magán viseli a ma divatos filmstílusok megannyi jelét meg azok kiforgatott, parodizált jellemzőit is bőven adagolja, mégis és elsősorban hazai és magyar film. Egyszerűen azért, mert a közeg, amelyben létrejött, a hangvétel, amellyel megközelíti a témáját, a figurák, a sztori fordulatai vagy éppenséggel a dialógusok teljesen itthoniak. Utóbbiakkal például óriási gondban lesznek a fordítók, ha a film külföldi forgalmazása esetén németül, angolul vagy bármely nyelven vissza akarják adni azokat a poéndús, szellemes, vagy csak csavarosan többértelmű mondatokat, amelyek a film dialógusait adják. Ez tipikusan mai, egy életszférát és egy korosztályt karakterizáló szöveg itt valahol Budapesten, vagy bárhol az országban. Vannak persze angol, német, francia stb. megfelelők, nem is beszélve az amerikai szövegekről – ezeket hasonlóképp nagyon nehéz magyarul visszaadni. De azoknál gyakran egy sajátos szlenggel van dolgunk. A Pizzás dialógusai azonban nem szlengben íródtak, szerencsére. Érdemes lenne egy erre a területre szakosodott nyelvésznek elemezni a forgatókönyvet író és egyben a filmet rendező Balogh György párbeszédeit. Sok érdekes következtetést vonhatna le a mai szókincset, kifejezéseket, szóképeket, a rétegnyelvet illetően.
No igen, de a film? A Pizzás elsőfilmes haveri film. Balogh Györgynek voltak ugyan már korábban is reklám-, videoklip- és dokumentumfilmjei, de nagyjátékfilmet eddig nem csinált. Forgács Gábor operatőr, aki a film producere is, egy sor dokumentumfilmet forgatott, s nagy operatőrök mellett gyarapította tudását, többek között Zsigmond Vilmos segédoperatőreként. Ezenkívül ő hozta létre az első filmjét produkáló Rabbit Film Kft. nevű céget is. A Pizzás neki is az első nagyjátékfilmje, számos kisjátékfilm és tévéfilm után. A film főszereplőjének, a Pizzást játszó Kovács-K. Andrásnak, akinek a neve mellett a főcímlistán az art director hangzatos megjelölés is áll, szintén ez az első filmje. Több fontos szereplő, így például Mannácska – Kreiter Éva –, vagy a másik pizzás, Puttó – Bernáth Dénes – „civil”, s jelentős feladatokat kaptak az Atlantis színház társulatának tagjai is. Eléggé kézenfekvő, hogy ez a gárda is a haveri körhöz tartozik. Hogy a történet néhány meghatározó figuráját viszont ismert, kitűnő színészek alakítják – Haumann Péter, Szacsvay László, Détár Enikő, Rékasi Károly, Incze Ildikó, Gubás Gabi, Haumann Petra, Vajdai Vilmos és még sokan mások –, az arra vall, hogy a film készítői tudatosan kapcsolják össze az amatőrök és a profik szerepeltetését, utóbbiakkal egyben a jó értelemben vett tartást is megadva a filmnek. Balogh György érdeme, hogy a két szereplői kört egységessé tudja hangolni, s bár a hivatásosak képességei nyilvánvalók, nem „játsszák le” a vászonról az amatőröket.
Amúgy a Pizzás tizenkét pizzakiszállítás története. Pizzás és Puttó helybe viszik a pizzákat, s a megrendelők köre igen változatos. Van közöttük megszállott barkácsoló és titokzatos varázslónő, maffiózó és nagyképű menedzser, tévés showman és jóságos szobrász. Kis magyar társadalmi körkép, mondhatnánk. A közös nevező a pizza és a Pizzás. Házhoz megy a történtekért, megfordítva a Sas Tamás-film, a Presszó képletét, ahol a történetek jöttek házhoz, a presszóba. Hogy eközben Balogh és Forgács, emlékezve amerikai kalandozásaikra, beilleszt a budapesti utca- és tájképbe Los Angeles-i panorámákat, tengerpartot, pálmafákat és amerikai utcákat is, az nem csupán önéletrajzi utalás, hanem egyfajta kitágítása is a történetnek; jelzés, hogy bármennyire hazai is ez a film, mégis elkerüli a provincializmus oly gyakran fenyegető zsákutcáját.
Első film a Pizzás, de másképp az, mint ahogyan jó néhány magyar első filmnél tapasztalni szoktuk a debütálást. Számít a közönségre, különösen az ifjabb korosztályra. Ebben segít a film jó zenéje. A hibák, vagy inkább aránytalanságok, a néha túlpörgetett, túl hosszan kijátszott vagy ismételgetett ötletek – mint például a legalább öt befejezésvariáció – nem válnak ugyan a Pizzás javára, de nem is rontják le annyira, hogy megfosztanának az örömtől: egy ígéretes csapat ígéretes bemutatkozását láttuk.