Engel Pál akadémikus halálára

Kollégáiként már jó ideje tudtuk, hogy gyilkos kór támadta meg a szervezetét. A remény végleg elillant, hogy talán csak a nyár miatt nem tűnik fel alakja a Történettudományi Intézet folyosóján. Kedden éjszaka, hatvanhárom éves korában elhunyt Engel Pál.
Azon történészek közé tartozott, akik nemcsak a szaktudomány művelésére fordították minden erejüket, hanem a szívügyüknek tekintették az újabb eredmények közkinccsé tételét, az ismeretterjesztést is. Ezért is volt a kezdettől fogva az egyik oszlopa a Históriának. Több kiadást is megért, és sokak szemléletét formálta a Magyarok Európában sorozat általa írt első kötete, a Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig című monográfiája.
A magyar középkor történetének nemzetközileg elismert kutatója volt. A középkori magyar állam történetének összefoglalása hamarabb jelent meg – 1999-ben – angolul Nagy-Britanniában, mint a hazai kiadása, amely a napokban látott napvilágot.
Számos nagyszabású, alapos forrásismeretet igénylő kutatás fűződik a nevéhez. Nélkülözhetetlen hivataltörténeti összeállítás a Magyarország világi archontológiája című könyve (1996). Feldolgozta a középkori magyar társadalomtörténet szempontjából alapvető család- és birtoktörténetet. Ehhez kapcsolódóan készítette el – a Kertészeti Egyetem két térinformatikai szakértőjének segítségével – a középkorvégi Magyarország digitális térképe című CD-kiadványt. Egymaga tehát olyan nagy feladatokat végzett el nagy erudícióval, amelyeket korábban csak több ember munkájával képzeltek megvalósíthatónak. E teljesítményeivel voltaképpen megalapozta a következő száz év magyar középkorra vonatkozó kutatásait. Mindennek a súlyát növeli, ha tudjuk, hogy voltaképpen csak az 1980-as évek elejétől volt igazán módja belevetni magát a középkor kutatásába.
1995-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, s az idén választották meg rendes taggá. Munkásságáért 1990-ben Szűcs Jenő-díjban részesült, 2000-ben a középkori magyar történelem kutatásában elért kimagasló eredményeiért és oktatói tevékenységéért a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány a Deák Ferenc társadalomtudományi díjjal ismerte el.
Engel Pált a Magyar Tudományos Akadémia, az MTA Történettudományi Intézete és a História című folyóirat saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.