Gyász és születés kettős évfordulóján

A mai nap, augusztus 25-e a Magyar Nemzet történetében mindig kettős emléket idéz: az egyik születés, a másik halál.
Hatvanhárom évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg először Pethő Sándor Magyar Nemzete, s rá pontosan két esztendőre szenvedett halálos autóbalesetet Balatonfüreden az alapító, aki művének további sorsát s a haza sorsát, amelyért e mű létrejött, nem ismerhette meg. Nagyon rövid ideig állt a Magyar Nemzet élén, eleven szelleme is mindössze két esztendeig hatott, de máig kitartó hihetetlen erővel. Mindenképpen életműve betetőzéseként kell felfognunk ennek az újságnak a létrejöttét, s halhatatlanságának bizonyítékaként, hogy hatvanhárom év elmúltával alkotása hat és létezik.
E nap furcsa kettőssége mintha arra figyelmeztetne bennünket, hogy a Pethő név, a pethői szellem és a Magyar Nemzet sorsa egyazon kézzel van megírva a csillagokban.
A névvel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy Pethő Sándor fia, Pethő Tibor, aki megélte és szolgálta a rendszerváltozást – ha beszélhetünk családi hagyományról, polgári örökségről –, 1990-től 1996-ig, haláláig a lap eredeti szellemiségét képviselte, őrizte, védte, s emiatt nem egyszer érte gyalázat. Senki sem mondhatja meg, mi történt volna Pethő Sándorral, ha a német megszállás után megéri 1945-öt, és orosz megszállás alatt kényszerül tovább élni, érezni, gondolkodni, írni. Szellemi örökségéről ma is vita folyik. Vannak, akik szívesen kisajátítanák, ítélnének helyette, akik talán komolyan gondolják, hogy „forogna a sírjában”, ha a mai Magyar Nemzetet a kezébe venné. A kisajátítani vágyók alapérve az, hogy antifasiszta volt. Az ellenérv: humánus ember és hazafi volt, aki egy adott történelmi szituációban Németországban és a fasizmusban látta Magyarország függetlenségének veszélyeztetőjét, s mivel élete vezércsillaga ez a függetlenség volt, szembefordult mindazokkal, akik a német érdekeket szolgálták, s idegen eszméket képviseltek. Mi történt volna ezzel az emberrel, aki konzekvens volt és meggyőződéseiben rendíthetetlen, ha a Szovjetunió kiszolgálóival, öntelt kommunistákkal és szocialistákkal kellett volna szembenéznie?
Ez a kérdés válasz is arra, hogy mi a Magyar Nemzet történelmi rendeltetése, s mi Pethő Sándor valódi üzenete. Azért élt, azért alkotott, hogy „Magyarország magyar ország maradjon”.
Hazafi volt mindenekelőtt. Hogy mennyire elkötelezetten? Fiát katonának neveltette; furcsa érzés: Tibor a kilencszázharmincas években Kőszegen a katonai reáliskolában töltötte gyermekkorát, ott, ahol most ezeket a sorokat írom, vén fák alatt, egy gyönyörű épület parkjában, ahol az én gyermekkoromban orosz katonák laktanyája volt. Ezen a helyen – a Fesztivál a határon keretében – két napja, csütörtök este sok száz magyar fiatal előtt Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke és Nagy Sándor, a szocialisták frakcióvezetője a XXI. századi Magyarország sorsáról vitatkozott. Hol állna Pethő Sándor, ha részt venne korunk vitáiban?
Polgár volt. Hívő, és mindenekelőtt magyar. Mit gondolna most, ha élne? Milyen tanácsot adna nekünk, ha kezébe venné ezt az újságot? Nem tudom.
Nem hiszem, hogy méltók vagyunk hozzá tehetségben, emberi méltóságban, hitben, észben. Nem hisszük, hogy egyek vagyunk vele. Tőlünk telhető módon azonban a hozzá való hűségre törekszünk, nem csupán emlékét, hanem életművét, a Magyar Nemzetet is megőrizve.