A tárgyak poézise

Régi adósságot törlesztünk, amikor a XX. század korszakalkotó színházteremtő művészének kiállítását hozzuk el Varsóból – hangzott el a budapesti őszi fesztivál hétvégi nyitóünnepségén a Ludwig Múzeumban. A Tadeusz Kantor Lehetetlen címen megtekinthető tárlat annak a világszerte ünnepelt művésznek a munkásságát dokumentálja a modern vizuális eszközök segítségével – video-
és hangbejátszások, diavetítések, nagyméretű fotók, tárgyak, számítógépes nyomatok és szövegidézetek sokasága révén –, akit a második világháború utáni lengyel művészet legnagyobbjaként tisztelnek. Életművének csúcsát színházi rendezései jelentik. A megjelölés – persze – így nem pontos: Kantor nem „rendezett”, hanem merőben új színházi világot teremtett. A neoavantgárd vezéregyénisége volt, a hagyományos konvenciók megkérdőjelezője. De nem dobta sutba teljesen a művészet korábbi eszköztárát, hanem új minőséget teremtett belőle. Ez derül ki Jaroslaw Suchan krakkói művészettörténész tanulmányából is, amelyet az általa Krakkóban, majd Varsóban, s most Budapesten rendezett kiállítás katalógusában közölt.
A Ludwig Múzeum termeiben mégsem Kantor színházi munkáinak dokumentumaival találkozik a látogató, az 1963–73 közötti években született munkáiról kap sokoldalú képet, azokról, amelyeket a szocreál kultúrával (kultúrpolitikával) ellentétben alakított ki, s ami egyenes útként vezetett korszakos színházi előadásainak megteremtéséhez. A lét legalacsonyabb fokán veszteglőket megidéző, kopott tárgyak (foszlott esenyők, hátizsákok, ócska kofferek, ruhaakasztók, üres csomagok) egymással különleges módon „helyzetbe” hozott objektek poézissel töltődnek meg Kantor keze nyomán, az általuk megszemélyesített ember, a kiszolgáltatott, a megalázott lény képzetét társítjuk hozzájuk. Bizonnyal másként alakult volna a magyar művészet – kivált a színjátszás –, ha idejében jutnak el hozzánk Kantor életművének frissítő impulzusai – hangzott el több ízben is a megnyitón. – A művészet és az élet „összemosásával”, újrafogalmazásával, a hamis eszmények, a megcsontosodott konven-ciók, s kivált az akkor dívó konformista „szocreál” helyett a lét igazi kérdéseire kereshettünk volna felelős választ, ha résnyire nyitotta volna a kaput a korabeli hazai kultúrpolitika. Kantor Halott osztálya 122 országban 1200 előadást ért meg. Magyarországra mindeddig sosem nyert bebocsáttatást.