Fiatal operarendezők

Új és jelentős színfolt a Ganz-park mindössze néhány hete nyílt színházának palettáján, hogy nemcsak az operaművészet fiatal szerzőit, dirigenseit és énekeseit, de immár leendő rendezőit is színpadára invitálja. A múlt hét végén a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenésszínház-rendezői szakának három hallgatója vizsgázott a hűtőpultok temperáltságát alig felülmúló, s ennek ellenére dugig telt Millenáris Teátrumban, mégpedig természetesen csupa kortárs magyar mű inszcenálásával. S hogy az előadott darabok közül az egyik, Sáry László 1995-ben született Adoriánok és Jenők című egyfelvonásosa ősbemutatóként valósult meg, az már csak hab a tortán. (Jó érzés tudomásul venni, hogy a Millenáris zenés színházi estjein nem véletlenül felbukkanó vendég a kortárs zene – sőt programjainak fontos vonulatát építi rá a műsorpolitika. S amit szintén nem hagyhatok szó nélkül: olyan színvonalú interpretálásban, hogy megirigyelhetné bármely nemzetközi hírű, modern zenére szakosodott külföldi intézmény, fesztivál vagy társulat.)
Harangi Mária a Sáry-premier rendezőjeként debütált; elmélyült elemzés alapján fogalmazta látvánnyá a Jósika-témára kreált zenedráma hátborzongatóan időszerű mondanivalóját két szomszédos vár utolsó emberig folytatott kölcsönös irtó hadjáratáról, aminek a gyűlölködő családok sarjai közt fellobbanó szerelem sem képes gátat szabni. A szereplők megválasztása azonban nem volt szerencsés: a narrátor prózai szövege valahogy elsikkadt Mészáros Béla tolmácsolásában, az alkatilag karakterfeladatokra alkalmas Nógrádi Gergely hasztalan próbálta egy romantikus hős illúzióját kelteni, a törékeny Fodor Gabriellának túl soknak bizonyult a balladai figura súlya. Egyedül Laborfalvi Soós Béla komor alakítása és testes basszusa felelt meg a partitúrában rögzített szólam karakterének. Viszont az egyelőre meglehetősen bátortalan rendezőnek akadt originális ötlete is: a drámai kifejezőerejét és hibátlan technikáját a zene ethoszának érvényesítésében felragyogtató Szabó Csongor táncművész szólói remekül illusztrálták a lelkekben zajló kataklizmákat (koreográfus: Pataky Klára). A produkció fenomenális hangszeres csapatát a pianista Csalog Gábor, valamint Salamon György, Csalló Roland és Bajusznács Mihály fúvóstriója alkotta, a karmesteri irányítást bravúrosan végezte Rácz Márton.
Vidovszky László tüneményes Nárcisz és Echójának több előadását láttam már, de egyiket sem élveztem annyira, mint Szabó Máté játékos, iróniával és légies bájjal teli munkáját. Ez a tehetséges fiatalember biztos kézzel osztotta a címszerepeket az amorózókülsejű Vadász Zsoltra (aki nagy ígéret a tenor fachban, csak ne rohanják meg a parádés szerepek, mert technikailag még nincs kész!) és a varázslatos Szilágyi Enikőre, a nagy egyéniség aurájával partnereit és közönségét egy csapásra rabul ejtő színész-mágusra. Herczenik Anna ugribugri Nymphája és Kőrösi András zord Sírásója ugyanolyan telitalálata a produkciónak, mint az Ars Nova Női Kar játékigényes közreműködése és Gauder Áron néhány szellemes grafikája. É. Kiss Piroska és Brekl János jelmezkollekciójának és a rangos művészek alkotta kamaraegyüttesnek szintén oroszlánrésze volt a „vizsgadolgozat” viharos sikerében.
Király László zenés moralitása, a Ghelderode-dráma nyomán született Vakok színpadra állítását Romvári Gergely jegyezte. A színészvezetést ízlésesnek, a három zarándok alakítását karakteresnek találtam, viszont Jékely Zsolt veretes magyarításából nem sokat élveztem (a szövegejtésben és az artikulációban olykor lesújtó igénytelenség tapasztalható manapság az énekesképzés berkeiben). Kellemes meglepetéssel szolgált Haramza László markáns énekes-színészi teljesítménye a félszemű Lamprido penzumában: az egykori félszegség helyett magabiztos fellépés és személyes kisugárzás jellemezte a pécsi tenorista budapesti bemutatkozását. Az előadás sztárja vitathatatlanul a hangszeres testület és a karmesteri vénájáról a teljes est folyamán impozáns képet adó Rácz Márton volt.
(A produkció a Millenáris Rendezvényközpont és a Színház- és Filmművészeti Egyetem együttműködésének eredménye, a három fiatal rendezőnövendék Kerényi Miklós Gábor tanítványa.)