Az ELTE új- és legújabb kori magyar történeti tanszékének docense, Erdődy Gábor Kossuth 1848–49-as szerepvállalásának, valamint a magyar forradalom és szabadságharc eseményeinek az elemzésére vállalkozott.
– A kerek évfordulón kívül mi indokolta még, hogy új Kossuth-életrajz szülessen?
– Ötven éve nem készült Kossuth teljes pályáját hasonló terjedelemben vizsgáló mű, bár Szabad György 1977-ben rendkívül fontos munkát jelentetett meg Kossuth politikai pályája címmel, és számos más részfeldolgozás is született. Ezek kutatási eredményeit is igyekszünk beépíteni a közösen megrajzolandó pályaképbe. Jellemző egyébként a vállalkozás egyedülálló nagyságrendjére, hogy az ötven éve készült életrajzot is hárman írták.
– Kossuth Lajos szerepe, alakja kurzusonként át- és átpolitizálódott. El lehet kerülni ezeket a csapdákat?
– Az életrajz a céhes szabályok szerint készült tudományos munka lesz. Természetesen mindhármunk szubjektuma megjelenik benne, de a nézőpont azonos. Mindanynyian Szabad György tanítványai vagyunk. A tervezett munka egyik fő sajátosságának tekintjük, hogy mi azt szeretnénk bemutatni: Kossuth, aki meghatározó szereplője a reformkornak és a magyar szabadságharcnak, majd a kiegyezést megelőző évtizedek útkereső próbálkozásainak, elvi kérdésekben mindig felvállalja a politikai ütközéseket, legfontosabb törekvése azonban az egység, az érdekegyesítő politika, a társadalmi méretű nemzeti összefogás megteremtése. Tudja ugyanis, hogy ez biztosítja a legszélesebb bázist az alkotmányos polgári átalakításhoz. Ez távolról sem azt jelenti, hogy bagatellizálnánk azokat a vitákat, amelyeket Széchenyivel, Batthyányval, Görgeyvel vagy Deákkal folytatott. Ám nyilvánvaló, hogy a legalapvetőbb kérdésekben s a legfontosabb történelmi helyzetekben egyetértettek, illetve legtöbbször együttműködtek. A kutatások nyomán kirajzolódó portré azt mutatja, hogy Kossuth nagyon is reálpolitikus, lényeges kérdésekben késznek és képesnek bizonyult a kompromisszumokra. A cél érdekében hajlékonyság jellemezte, de amikor már a megegyezés elvi lehetősége is hiányzott, valóban nagyon radikálisan, elszántan politizált.
– A Kossuth–Görgey-viszony megítélése, éppen a szabadságharcra rárakódott aktuálpolitikai üzenetek miatt, két táborra osztja a hazai közvéleményt. Valóban kibékíthetetlen ellentétek, szemléletbeli különbségek voltak közöttük?
– Ők ketten sokáig egy irányba húztak, bár személyes vitáik mindig voltak. Igen nagy hatással voltak egymásra, úgy is mondhatjuk, hogy találkozásaik alkalmával egymás hatása alá kerültek. Mindkét ember nagyon becsvágyó, ezt nem tekintem rossz tulajdonságuknak, és mindketten hiúak, ami azonban sebezhetővé teszi őket. Ezt sokan ki is használják a környezetükben. Mindemellett sok félreértés is terhelte a viszonyukat. Amikor például a Tisza–Maros menti csapatösszevonásra megérkezik Görgeyhez Kossuth utasítása, a tábornok visszaüzen, hogy rendben van, intézkedik. Csakhogy a kormányzó asztalára fordított időrendi sorrendben kerülnek a levelek, és Kossuth előbb azt a Görgey-levelet veszi kezébe, amelyik a korábbi terv, a Komárom melletti összevonás mellett érvel. Az iktatószámból ugyan kitűnik a levelek időrendje, de kinek van akkor ideje arra, hogy ilyenre figyeljen? A „joggal” felháborodó Kossuth leváltja Görgeyt, amin a tábornok – szintén „joggal” – megsértődik.
– Ilyen kevésen múlik sokszor a történelem menete?
– Nyilvánvaló, hogy sokkal összetettebb helyzetek is kialakultak. Ilyen volt többek között a váci nyilatkozat is. Görgey a tiszti kar bomlása miatt kényszerül kiadására, a kettős (az uralkodón és az alkotmányon tett) eskü okozta feszültség feloldására. Mivel Ferenc Józsefet nem tekintették legális magyar uralkodónak, hisz puccsal került a trónra, s a magyar tiszteket esküjük V. Ferdinándhoz, valamint a magyar alkotmányhoz köti, Görgey leszögezi: a magyar hadsereg az V. Ferdinánd által szentesített magyar alkotmányt védi Ferenc Józseffel szemben. S mivel ők a Batthyány-kormányra esküdtek, amelynek hadügyminisztere, Mészáros Lázár még mindig hivatalban van, a magyar tisztek is csak tőle, nem pedig az Országos Honvédelmi Bizottmánytól (amelynek Kossuth Lajos az elnöke) fogadnak el parancsot. Kossuth tehát, akihez Debrecenbe a hírek a háttér-információk nélkül jutnak el, joggal érzi úgy, hogy Görgey ellene szegült, miközben a tábornok megmentette a hadseregét.
– A Függetlenségi Nyilatkozat 1849. április 14-i kiadása azonban már valóban szemléletbeli különbségeket mutat Kossuth és Görgey között.
– Figyelemre méltó, hogy Görgey május közepéig ismert megnyilatkozásai arra utalnak, a detronizációval szemben nem voltak érdemi kifogásai. Ugyanakkor a tábornok a lassú hírjárás miatt nem tudhatta, hogy a cári orosz intervenciót már a nyilatkozat kiadása előtt eldöntötték, s ezért úgy értelmezte, mintha azt a Függetlenségi Nyilatkozat provokálta volna ki. Ettől kezdve Görgey Kossuthot teszi felelőssé az orosz közbeavatkozásért. Magatartása alakulását azonban más fejlemények is befolyásolták. A komáromi csata (április 26.) után a vezetésnek döntenie kellett arról, merre induljon a magyar sereg: Budát szabadítsa fel, vagy tegyen kísérletet Bécs felmentésére. Buda felszabadítása presztízskérdés, Bécs elfoglalása pedig nem irreális cél, s azzal kecsegtet, hogy siker esetén elindíthatná Ausztria forradalmasodását, majd a délnémet és észak-itáliai mozgolódások felerősödését. A Habsburgok hadserege demoralizálódott, kérdés azonban, hogy a magyarok képesek-e az offenzíva azonnali folytatására. Végül az a döntés születik, hogy Görgey Buda alá vonul, könnyű csatában visszafoglalja a fővárost, majd Bécs felé fordul. Csakhogy Buda ostromának előkészítésekor a tábornok nagyot hibázik. Nem méri fel helyesen a feladat nehézségét, nem hozat időben ágyúkat, és jelentős időveszteség következik be. S mindeközben a Habsburgok is összeszedik magukat, koncentrálják erejüket. Bécs elfoglalása Buda bevétele után már lehetetlen. Görgeyt bántják hibái, lelki válságba kerül, s a cári intervenció ekkor érkező hírébe kapaszkodva áthárítja a felelősséget Kossuthra, fel is oldozva magát tévedéseinek következményei alól.
– Az egyik leggyakrabban hallott bírálat Kossuthtal szemben, hogy nem mérte fel helyesen az európai erőviszonyokat.
– Kossuth elképzelései nem voltak irreálisak, még akkor sem, ha időnként a történelem maga rendezte a dolgokat, átnyúlva a politikusok feje fölött. A magyaroknak július végén újra lehetőségük nyílt Szegednél arra, hogy csatát nyerjenek Haynauval szemben, és ezzel – még az orosz fenyegetettség árnyékában is – javítsák alkupozíciójukat. Görgey ugyanis (mivel Komáromnál fejsérülést kap, és eszméletlenül fekszik napokig) nem tudja időben végrehajtani a szegedi csapatösszevonást. A késlekedés miatt észak felé kénytelen indulni, és vonulásával leköti az orosz sereget. A többi magyar hadtest a Tisza–Maros felé igyekszik, Haynau meg utánuk. Az oroszok és az osztrákok egyesülését pedig éppen Görgey mozgása késlelteti. Menet közben Haynau, aki kénytelen csapatot hátrahagyni Komáromnál, Pestnél, Budánál, egyre gyengül. Az oroszok pedig mintha felkínálnák a magyaroknak, hogy mérjenek csapást Haynaura, nem avatkoznak közvetlenül az eseményekbe, tisztes távolságból követik Görgeyéket. Szeged alatt így felvillan az esély egy győztes csata megvívására, csakhogy a tehetségtelen Dembinszky harc nélkül feladja a pozícióját, s ezzel elszáll a politikai egyezkedés maradék lehetősége is.
– Hibás volt Kossuth külpolitikája?
– Nem igaz, hogy Kossuth rossz külpolitikus volt. Kihasználta az európai forradalmi hullámot, kiharcolta, sőt a Habsburg uralkodóval szentesíttette a polgári átalakulást és a nemzeti önrendelkezést megalapozó törvényeket. Magyarországon a vereség ellenére is megindult a kapitalista fejlődés. A véráldozat, amit emlegetni szoktak, tehát nem volt fölösleges. Sőt a vér nélküli megoldásra sem volt esély. Azért törekedett ugyanis a Habsburg-udvar az önálló magyar hadügy, külügy és pénzügy megszüntetésére, mert az itáliai felkelés leverésére kellettek a magyar erőforrások. A kérdés tehát az volt, milyen ügyért hullassák katonáink a vérüket: a nemzetért vagy az idegen dinasztiáért? 1848–49 fordulójára kétségkívül megváltozik az európai helyzet, egyedül maradunk, és kényszerpályára kerülünk. Kossuth tudja, ha feltétel nélkül aláveti magát az udvarnak, minden elvész. Ezért nyitva tartja a 48-as alapú kompromisszum lehetőségét a Habsburgokkal, akik azonban ezt nem fogadják el. A Magyarországot a térképről eltüntető Olmützi Alkotmány kibocsátását követően pedig csak a Függetlenségi Nyilatkozat lehetett a válasz, vagy a feltétel nélküli kapituláció. Kossuth időnyerésre játszik, arra, hogy a nyugat-európai közvélemény hozzáállása megváltozik. S nem csalódik. 1849 júliusában Anglia és az Egyesült Államok követeket küld az udvarba, hogy járjanak közben Magyarország érdekében. Csak hát a katonai helyzet alakulása nem teszi lehetővé a folyamat kiteljesedését. Kossuth reálpolitikusi mivoltát jellemzi az is, hogy 1849. július 14-re elkészül a románokkal közös megbékélési nyilatkozat. Mindehhez új tartalmú külpolitikai aktivitás kapcsolódik.
– Milyen új szempontot adhat a magyar forradalom és szabadságharc megítéléséhez a készülő életrajz?
– Bár Kossuth viszonyát Széchenyihez, Görgeyhez és Batthyányhoz olykor súlyos ellentétek is terhelték, mégis együtt mentek, együtt küzdöttek a nemzetért. A reformkor és a forradalom sikereinek ez a legfőbb magyarázata. A nagy formátumú politikusok félre tudták tenni személyes ellentéteiket a haza érdekében. A magyar történetírást gyakran megmérgezte a különböző korok politikája, emiatt sokszor élesebben ábrázolták ezeket az ellentéteket. Holott e jeles hazafiak sosem akarták egymást megsemmisíteni, s a hangsúlyt a történelmi pillanatokban az együttműködésre helyezték.
origo.hu
Magyar szavak, amiket szinte senki sem ismer – Ön tudja mit jelentenek?
