Elmesélné nekünk, hogyan és mikor került kapcsolatba a népzenével, illetve a táncházmozgalommal?
– Klasszikus zenészként, oboa szakon végeztem Miskolcon, ahol többek között az Avas táncegyüttes zenekarában játszottam, természetesen nem oboán, hanem furulyákon és sípon. Ott ivódott belém egy teljesen más kultúra, mint amit korábban tanultam, olyan kitűnő mesterek mellett, mint Rossa László zeneszerző, aki egyébként népzenét is tanított. Később, 1983-ban az akkor alakuló Hegedős együtteshez kerültem.
– Hogyan jutott el a táncháztalálkozó élére? Úgy tudom, számos hasonló rendezvényt szervezett előtte.
– 1990 elejétől, saját belső késztetésemre kezdtem rendezvényeket szervezni. Az egyik legsikeresebb az Almássy Téri Szabadidőközpontban tartott magyar báli sorozat, amelynek talán a legszebb pillanata a huszonöt éves táncházmozgalmat ünneplő jubileumi széki bál volt, de innen indult a mára önálló életet élő csángó bál is. Éveken keresztül szerveztem az őszi fesztivál népművészet napját, 1996 óta pedig a Duna Karnevál rendezésében is részt veszek. Ezek sikerei alapján keresett meg a Táncház Egyesület, hogy a táncháztalálkozó szervezésében mint igazgató vegyek részt.
– Az idei táncháztalálkozó meny-nyiben lesz más, mint az eddigiek? A megszokott sémát követi, vagy lesznek benne új elemek? Milyen meglepetéseket tartogat számunkra?
– A változás igazából csak az épületet érinti, hiszen új helyen rendezzük meg, a SAP-rendezvénycsarnokban, illetve a Körcsarnokban. A SAP épületében több kis terem található, így kamaratermi koncertekre és hangszerkiállításra is lesz lehetőség. A rendezvény szerkezete ugyanolyan, mint ami hajdanában a BS-ben kialakult, nem indokolta semmi, hogy megváltoztassuk. Az óvodásoktól az idősebb korosztályig mindenkinek kínálunk párhuzamosan programokat.
– Az elmúlt években a táncháztalálkozó látogatottsága erősen csökkent. Meg lehet-e saccolni valamiféle statisztika alapján az ez évi érdeklődők számát?
– Úgy tűnik, a táncházak látogatottsága elérte mélypontját. Nyilván minden mozgalomnak megvan a maga pályaíve, ez innentől kezdve csak visszafelé indulhat el. Az utolsó két táncháztalálkozót nem szerencsés statisztikai szempontból alapul venni, mert olyan időszakban kaptunk csak helyet a BNV-n, ami számunkra a legkedvezőtlenebb volt. A legutolsó táncháztalálkozó éppen pünkösdre esett, a csíksomlyói búcsúval, az Illés– Metró–Omega-koncerttel és a magyar–román focimeccsel egy napra, s ezekkel képtelenség konkurálni. Idén az időpont szerencsés, és fokozott érdeklődés tapasztalható. A SAP befogadóképessége és számításaink alapján telt ház lesz.
– A kilencvenes évek előtt a táncházmozgalomnak egyfajta rendszerellenes íze is volt, akkor sokkal több embert meg tudott mozgatni. A nyolcvanas években minden napra több táncház jutott, ma már alig egy-kettő működik heti rendszerességgel. Lehetséges, hogy az érdeklődés csökkenése a társadalom politikai polarizálódásával is összefügg?
– Természetesen volt ilyen töltete a mozgalomnak, 1990 előtt mintegy néma tüntetésként működött, és sokakat közös nevezőre hozott. Ahogy azonban a politika polarizálódott, itt is nyomon követhető hasonló változás, és a mozgalom rendszerváltás előtti töltete is megszűnt. Ha egy ideológia bármilyen művészeti ágat zászlajára tűz, akkor annak az alapja sérül meg. Én minden rendezvényemen alapvetően szem előtt tartottam, hogy ilyesmi ne történhessen meg.
– Mi alapján történik a fellépők kiválasztása? Állandó stábbal dolgoznak, vagy minden évben másokat igyekeznek szóhoz juttatni? Lesz idén is kerek évfordulót ünneplő zenekar?
– A jubiláló együttesek közül a tizenöt éves Mascarades szerepel majd a műsorban. Számos zenekart és táncegyüttest hívtunk meg határon innen és túlról. Az adatközlőket minden évben természetesen vendégül látjuk, nyilván egy bizonyos szerkesztői szempont alapján. A zenekarok beosztását Árendás Péter végzi évek óta, a táncosokat az idén Busai Norbert és Szűcs Gábor koordinálja. A rendezvény egyben kirakodóvásár is, és ezt a részét minden alkalommal a Népművészeti Egyesületek Szövetsége szervezi. A szombat esti nagy gálát a Martin György Néptánc Szövetség elnöke, Diószegi László állítja össze, tehát összecsiszolódott szervezőgárda hozza létre a táncháztalálkozót.
– Lesznek lemezbemutatók?
– Három kiadó, az Ethnofon, a Periferic és a Fonó állít ki saját műsoridővel zenekarokat. Ez új szín lesz a találkozón.
– Milyen bemutatkozási lehetőségeket kapnak a zeneiskolai műsorokon kívül azok a fiatal kezdő zenészek, akik ezt a keretet már kinőtték, de még nem volt lehetőségük nagy nevet szerezni? Pályázhatnak műsorral, vagy csak résztvevőként lehetnek jelen?
– A Táncház Egyesület minden évben megjelenteti az Új Élő Népzene című CD-sorozatát, amelyre pályázat útján lehet felkerülni. Ez egy bemutató koncerten elhangzik a táncháztalálkozón, de e fiataloknak kamarakoncerteken is van lehetőségük szerepelni.
– Milyen jövőt jósol a táncházmozgalomnak? Meg tudja tartani autentikus értékőrző szerepét, vagy magával sodorja a világzenei áramlás?
– A zene akusztikus műfaj, és mindannyiszor reprodukálni kell ahhoz, hogy élvezhessük. Legyen az akár a Goldberg-variációk, amelyet még Glen Glould is kétszer játszott felvételre, mert úgy érezte, hogy húsz év elteltével újat tud belőle kicsiholni. A Kárpát-medence önmaga jövőjét is csak úgy láthatja tisztán, ha ismeri történetét és kultúráját, s ezekre támaszkodik. Az idén harmincéves táncházmozgalom nem tett mást, mint felelevenítette azokat az értékeket, amelyeket az elmúlt évtizedek kimostak az emberek tudatából. Egyre nagyobb a programözön ma egy nagyvárosban, nehéz ezekkel versenyezni, hiszen a magyar táncok megtanulása elég időigényes. Biztos vagyok benne, hogy a táncházmozgalom új hajtást eresztett 1972 óta a művészeti ágak palettáján, és ha a Kárpát-medencei hagyományok oktatása az iskolai tantervben is helyet kap, akkor az utánunk következő nemzedék egészen másképp fog rá tekinteni, mint ahogy ma sokan.
origo.hu
Századvég: Őrzi vezető szerepét a Fidesz-KDNP
