„A földön ez a legjobb hely”

Az ember nézi, hallgatja. Furcsa fintor az arcán, ördögi gyorsasággal pergő ujjak a húrokon. A Generál zenegépével közismert volt és népszerű, az Új Skorpióval a folyóparton üldögélt, a Hobóval mesélt az erdőről, azután várta New York, New York a Tátrai Banddel, majd jöttek a fiatalok, a fiatal gitárosok, akik bevallottan mesterüknek vallják a Boom Boom és a Magyar Atom frontemberét, végül a közelmúltban egy régi baráttal vérpezsdítő latin ritmusokkal boldogítja közönségét. Az ember nézi, hallgatja. Ki hinné, a magyar gitárkirály, Tátrai Tibor, alias Tibusz ötvenéves.

2002. 04. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Jó néhány esztendeje nálunk járt a legendás bluesmuzsikus, B. B. King. Szívet melengető érzés volt látni, hogy a műfaj egyik meghatározó zenésze mellett ott pengetett a színpadon Tátrai Tibor.
– Az előző menedzserem megmutatta az öregnek az akkor aktuális Tátrai Band-lemezt, s B. B. King rábólintott, felléphetek vele. Megkérdeztem, mit fogunk játszani. Te is bluesgitáros vagy, én is, tehát bluest, válaszolta. Ennyi volt a próba. Amikor lentről néztem egyik koncertjét, úgy tűnt, elképesztő laza módon játszik az együttes. Bent ülve a bandában kiderült, hogy fantasztikus odafigyeléssel zenélnek együtt a tagok. El is lestem Kingtől, milyen módon vezényli gitározás közben a fúvósokkal feldúsított népes csapatát.
– Azt mondja, bluesgitáros, nekem mégis az a benyomásom, hogy játéka közelebb áll a technikás rock, illetve a jazzrock stílushoz.
– Világéletemben bluest játszottam, ha nem is a legegyszerűbb formában. Mindig színeztem. Nem tagadom, technikásan gitározom. A mai napig sokat gyakorolok. Amikor itthon vagyok, állandóan nyakamban lóg a gitár. Melódiákat keresek, harmóniasorokat rakok öszsze, vagy egyszerűen skálázgatok, és persze ott van a határidő nevű múzsa: ha be kell menni a stúdióba, akkor nincs mese.
– Úgy hallottam, a Hobo Blues Band Vadászat című lemezének számos dala mégis szinte az utolsó pillanatban, a stúdóban született meg.
– Most már tudom, hogy a munka szent dolog, de akkor, huszonévesen még nem úgy vettem. A dupla lemez első felének anyaga kész volt. Tudtuk, hogy lesz két hét szünet, ezért arra apelláltunk, majd azalatt megírjuk. Hobo hónapokkal a felvételek előtt nagyon precízen felkészült, megírt minden szöveget. Egyébként az ő átgondolt koncepciójának a hatására rendkívül koncentrált munkát végeztünk.
– A Vadászatot megelőzően, már a Generálban is profi körülmények között dolgozott.
– A Juventus volt az első profi zenekar az életemben. Az addigi marginális bandák után első ízben muzsikálhattam olyan csapatban, amely a zenélésből élt. Másfél év elteltével, 1972-ben, ismét igényes banda következett, a Syrius. Egy ausztrál turné előtt álltunk. Már mindenki az összes ingóságát pénzzé tette, megkaptuk az oltásainkat – még bubópestis ellen is –, amikor az Interkoncert lemondta az utat. Hogy miért, az a mai napig nem derült ki. A Syrius feloszlott.
– Következő együttese, a Generál szintén slágereket játszott.
– Éppen akkoriban oszlott fel a régi Generál. Kicsivel előbb sírtam be magam a külföldről hazatért Horváth Charlie bandájába, az Olympiába. Elájultam, milyen jó muzsikát nyomtak. Rá pár hónapra elcsábítottak a megújult Generálba.
– Itt technikás szólók helyett elsősorban az úgynevezett szájgitár lépett előtérbe, a maga különleges hangjával.
– Annak idején jött divatba ez a fura hangszer, és én az első, Amerikából érkezett szállítmányból kaptam egyet. Egyébként odakint talk-boxnak hívták, mi neveztük el szájgitárnak. A mai napig nem szakítottam a hangszerrel, a legújabb anyagunkon ismét megszólaltatom.
– A Generál-koncertek nagyszerű pillanatai voltak, amikor az üres színpadon egyedül, egy szál akusztikus gitárral játszotta a Himnuszt.
– Amíg rám nem szóltak. Abban az időben a Himnuszt is tiltották. Az ötletet amúgy a woodstocki koncertből merítettem, ahol Jimi Hendrix előadta az amerikai himnuszt.
– A megújult, háromtagú Skorpióban végre ismét megmutathatta tudását. Igaz, a második korongjuk, hogy finoman fogalmazzak, erős Police-hatást mutatott.
– Ne is mondja! Szerencsére, azért rockosabb részek is voltak a számokban. Hozzá kell tennem, előbb alakultunk a Police-nál, csak hát a divat nagy úrnak bizonyult.
– 1996-ban végre elismerték a munkásságát: a Magyar Köztársaság Kiskeresztjével tüntették ki. Az átadást követően több interjúban faggatták, nem zavarja-e, hogy politikai kitüntetést kapott, amire ön azt válaszolta, egész életében zenélt, úgy látszik, jól csinálta, azért kapta a kitüntetést.
– Kicsit keserűen emlékszem az átadásra. Ott álltam a Parlamentben, és az akkori kultuszminiszter megjegyezte: tudnom kell, a díjat nem ő adja, az elődje terjesztett fel rá.
– Ha már a politikát említettük, a közelmúltban kokárdával a mellén jelent meg az egyik televízió reggeli műsorában. Miért?
– Számomra a kokárda jelentése a hetvenes évek végéig nyúlik viszsza, amikor az izgágának tartott elemeket március 13-án, 14-én bevitték a börtönbe, és csak az ünnep után engedték ki őket. Ma megint ilyen szaga lett a dolognak. Bizonyos emberek azt mondják, hogy „gáz” a kokárda. Szerintem nem. Az amerikai elnökválasztáson mindkét tábor a nemzeti zászlót lobogtatta. Engem a világ számos országába hívtak, maradjak ott. Számomra a földön ez a hely a legjobb.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.