„A földön ez a legjobb hely”

Az ember nézi, hallgatja. Furcsa fintor az arcán, ördögi gyorsasággal pergő ujjak a húrokon. A Generál zenegépével közismert volt és népszerű, az Új Skorpióval a folyóparton üldögélt, a Hobóval mesélt az erdőről, azután várta New York, New York a Tátrai Banddel, majd jöttek a fiatalok, a fiatal gitárosok, akik bevallottan mesterüknek vallják a Boom Boom és a Magyar Atom frontemberét, végül a közelmúltban egy régi baráttal vérpezsdítő latin ritmusokkal boldogítja közönségét. Az ember nézi, hallgatja. Ki hinné, a magyar gitárkirály, Tátrai Tibor, alias Tibusz ötvenéves.

Jó néhány esztendeje nálunk járt a legendás bluesmuzsikus, B. B. King. Szívet melengető érzés volt látni, hogy a műfaj egyik meghatározó zenésze mellett ott pengetett a színpadon Tátrai Tibor.
– Az előző menedzserem megmutatta az öregnek az akkor aktuális Tátrai Band-lemezt, s B. B. King rábólintott, felléphetek vele. Megkérdeztem, mit fogunk játszani. Te is bluesgitáros vagy, én is, tehát bluest, válaszolta. Ennyi volt a próba. Amikor lentről néztem egyik koncertjét, úgy tűnt, elképesztő laza módon játszik az együttes. Bent ülve a bandában kiderült, hogy fantasztikus odafigyeléssel zenélnek együtt a tagok. El is lestem Kingtől, milyen módon vezényli gitározás közben a fúvósokkal feldúsított népes csapatát.
– Azt mondja, bluesgitáros, nekem mégis az a benyomásom, hogy játéka közelebb áll a technikás rock, illetve a jazzrock stílushoz.
– Világéletemben bluest játszottam, ha nem is a legegyszerűbb formában. Mindig színeztem. Nem tagadom, technikásan gitározom. A mai napig sokat gyakorolok. Amikor itthon vagyok, állandóan nyakamban lóg a gitár. Melódiákat keresek, harmóniasorokat rakok öszsze, vagy egyszerűen skálázgatok, és persze ott van a határidő nevű múzsa: ha be kell menni a stúdióba, akkor nincs mese.
– Úgy hallottam, a Hobo Blues Band Vadászat című lemezének számos dala mégis szinte az utolsó pillanatban, a stúdóban született meg.
– Most már tudom, hogy a munka szent dolog, de akkor, huszonévesen még nem úgy vettem. A dupla lemez első felének anyaga kész volt. Tudtuk, hogy lesz két hét szünet, ezért arra apelláltunk, majd azalatt megírjuk. Hobo hónapokkal a felvételek előtt nagyon precízen felkészült, megírt minden szöveget. Egyébként az ő átgondolt koncepciójának a hatására rendkívül koncentrált munkát végeztünk.
– A Vadászatot megelőzően, már a Generálban is profi körülmények között dolgozott.
– A Juventus volt az első profi zenekar az életemben. Az addigi marginális bandák után első ízben muzsikálhattam olyan csapatban, amely a zenélésből élt. Másfél év elteltével, 1972-ben, ismét igényes banda következett, a Syrius. Egy ausztrál turné előtt álltunk. Már mindenki az összes ingóságát pénzzé tette, megkaptuk az oltásainkat – még bubópestis ellen is –, amikor az Interkoncert lemondta az utat. Hogy miért, az a mai napig nem derült ki. A Syrius feloszlott.
– Következő együttese, a Generál szintén slágereket játszott.
– Éppen akkoriban oszlott fel a régi Generál. Kicsivel előbb sírtam be magam a külföldről hazatért Horváth Charlie bandájába, az Olympiába. Elájultam, milyen jó muzsikát nyomtak. Rá pár hónapra elcsábítottak a megújult Generálba.
– Itt technikás szólók helyett elsősorban az úgynevezett szájgitár lépett előtérbe, a maga különleges hangjával.
– Annak idején jött divatba ez a fura hangszer, és én az első, Amerikából érkezett szállítmányból kaptam egyet. Egyébként odakint talk-boxnak hívták, mi neveztük el szájgitárnak. A mai napig nem szakítottam a hangszerrel, a legújabb anyagunkon ismét megszólaltatom.
– A Generál-koncertek nagyszerű pillanatai voltak, amikor az üres színpadon egyedül, egy szál akusztikus gitárral játszotta a Himnuszt.
– Amíg rám nem szóltak. Abban az időben a Himnuszt is tiltották. Az ötletet amúgy a woodstocki koncertből merítettem, ahol Jimi Hendrix előadta az amerikai himnuszt.
– A megújult, háromtagú Skorpióban végre ismét megmutathatta tudását. Igaz, a második korongjuk, hogy finoman fogalmazzak, erős Police-hatást mutatott.
– Ne is mondja! Szerencsére, azért rockosabb részek is voltak a számokban. Hozzá kell tennem, előbb alakultunk a Police-nál, csak hát a divat nagy úrnak bizonyult.
– 1996-ban végre elismerték a munkásságát: a Magyar Köztársaság Kiskeresztjével tüntették ki. Az átadást követően több interjúban faggatták, nem zavarja-e, hogy politikai kitüntetést kapott, amire ön azt válaszolta, egész életében zenélt, úgy látszik, jól csinálta, azért kapta a kitüntetést.
– Kicsit keserűen emlékszem az átadásra. Ott álltam a Parlamentben, és az akkori kultuszminiszter megjegyezte: tudnom kell, a díjat nem ő adja, az elődje terjesztett fel rá.
– Ha már a politikát említettük, a közelmúltban kokárdával a mellén jelent meg az egyik televízió reggeli műsorában. Miért?
– Számomra a kokárda jelentése a hetvenes évek végéig nyúlik viszsza, amikor az izgágának tartott elemeket március 13-án, 14-én bevitték a börtönbe, és csak az ünnep után engedték ki őket. Ma megint ilyen szaga lett a dolognak. Bizonyos emberek azt mondják, hogy „gáz” a kokárda. Szerintem nem. Az amerikai elnökválasztáson mindkét tábor a nemzeti zászlót lobogtatta. Engem a világ számos országába hívtak, maradjak ott. Számomra a földön ez a hely a legjobb.