Az Új élő népzene nyolcadik korongja

A már megszokott és Havasréti Pálra, a szerkesztőre jellemző változatosság és precizitás jellemzi az Új élő népzene évente megjelenő sorozatának nyolcadik lemezét is. A hanghordozó legfontosabb célja a jelenleg működő, elsősorban fiatal zenészek bemutatása, így a kiadványra a Táncház Egyesület pályázata alapján lehet felkerülni. A CD-n szinte minden népzenei dialektus teret kap, a népi gyakorlatban használt hangszerek többsége is megszólal, a moldvai csángók jellegzetes és más hasonló felvételeken gyakran előforduló dallam- és hangszervilágát kivéve.
A lemez elején és végén mérai táncdallamokat hallunk, a Major és a Rozsdamaró zenekar friss és eleven előadásában. Pál István és barátai szintén hangulatos és stílusos kalotaszegi muzsikával szórakoztatják a hallgatót. A lemezen egy igen ifjú tehetség is bemutatkozik: Pojendán Gergő, aki gyermek létére énekével mindenkit elvarázsol, és nem csak azért, mert a kisebbekkel elnézőbbek vagyunk. A hangképzés, a stílusbeli tudás és a megformálás életszerűségének magas foka felnőtteket megszégyenítő. Gergő somogyi dalcsokra legfiatalabb kora ellenére a CD egyik legemlékezetesebb darabja. A Guzsalyas énekcsoport sajnos nem hozza a népdalköröktől elvárható összeszokottságot, szövegmondásuk és intonációjuk helyenként elcsúszik egymástól, bár kétségtelen: így sem bántó az előadás. Nagy Gábor palóc furulyamuzsikája és a Ludas nógrádi vonós dallamai megfelelő fokon és jól illusztrálják a térség zenevilágát. A Kokojza és a Berbécs zenekar gyimesi hangszeres játéka nagy technikai és dallamismereti tudást sejtet maga mögött. Mindazonáltal a Kokojzával együtt éneklő Hetényi Milán, aki korábbi bemutatkozásaival jóval magasabb mércét ütött meg, a lemezen mintha kissé felületesebben törődött volna a tisztasággal és a stílussal, időnként másik nagy énekes területéről, a somogyi énektechnikából tűnnek fel áthallások, valamint kiejtése helyenként az Agócs Gergelytől tanult palóc dialektusát követi.
A táncházmozgalom előrehaladásával egyre emelkedik a minőség, s ha belegondolunk, hogy csak alig harminc éve van jelen a népzene a koncerttermekben, ráadásul a zeneiskolákban még ennyit sem tudhat maga mögött, s fiatal előadóink máris megütik az ezen a téren jóval nagyobb múltú klasszikus zenészek szintjét, nagy reményekkel tekinthetünk a jövőbe.