Hangulatos szombat esték a Molnár utcában

A Kalamajka, amely széles körben ismert nevét elsősorban nem hangfelvételeinek, koncertjeinek köszönheti – habár ezek is jócskán akadnak –, hanem táncházának, a néptáncot kedvelő budapesti közönség Molnár utcai szombati mulatságainak. Vajon mi a titka ennek a 23 éve töretlenül működő táncháznak, hiszen a legtöbb hasonló kezdeményezés egy helyen feleennyi időt sem ért meg?
A zenekar története 1975-ig nyúlik vissza, amikor Mákvirág néven egy zenekarba sodorta a sors a jelenlegi Kalamajka alapítóit. 1978-ban kisebb átalakulást követően jött létre a Kalamajka, amely személyi összetételének változásai csak a prímásokat érintették. Sipos János és Székely Levente után 1991- től Halmos Béla tölti be ezt a posztot.
A Molnár utcai Belvárosi Ifjúsági Ház története, amely 25 éve épült, szorosan összefonódott a zenekar életével. A Molnár utcai épület lebontása miatt az intézmény nemrég beolvadt az Aranytízbe, ez azonban nem okozott a táncház életében jelentős változásokat. Várhatóan ősztől új helyre költöznek, a megújult Aranytíz épületébe. Ötvös Györgyitől megtudhatja az érdeklődő – aki az V. kerületi Művelődési Központ népzenei rendezvényeinek felelőse –, hogy az épületben kezdettől fogva mindig volt táncház szombat esténként. Az első két évben a Muzsikás együttes volt a házigazda, de a Téka zenekar is rendszeresen játszott. 1978 decemberében vette át a stafétát a frissen alakult Kalamajka zenekar. Azóta pedig minden szombaton ott találjuk őket, ha esik, ha fúj, de a táncház nem maradhat el. Ezt nagyon fontosnak érzik, s a több mint két évtizedes fennmaradás egyik titkaként emlegetik. A Molnár utcai szombat esték törzsközönségének jelentős része még 23 esztendeje gyermektáncházasként kezdte, de mára már ők hozzák saját fiaikat, lányaikat. A másik jelentős háttérnek a rendszeresen meghirdetett néptánc- és népi ének tanfolyamokat tartják. Az első tánctanfolyam 1991-ben indult, azok számára, akik saját kedvtelésükből szerették volna részletesebben is megtanulni egy-egy tájegység táncait, de a hivatalos, képesítést is adó tanfolyamokat vagy a táncegyüttesek kemény munkáját túl időigényesnek érezték. Mára már négy tanfolyam fut párhuzamosan. Többnyire egy-egy régió táncait fél-, illetve egy évig tanulhatják a jelentkezők. Az 1993 óta tartó népi ének oktatás a táncok közötti népdaltanulásból nőtt ki. A táncház, a tánctanítás és az énektanítás szorosan összefügg, az énekórán a táncra kiválasztott tájegység táncdalait tanulhatják meg az énekelni (is) vágyók, s az adott térség aztán a táncházban is reflektorfénybe kerül. Fábián Éva, az együttes szólóénekese úgy fogalmaz, hogy „a célok és a feladatok azonosak, s így az egész egy kerek egység”. A zenekar és Ötvös Györgyi véleménye szerint a másik megtartó ok a rendszeresség mellett a tanfolyamok folyamatossága, ami az utánpótlás nevelésének egyik leghatásosabb eszköze. A harmadik és talán legfontosabb kérdésről Fábián Éva beszél, amikor elmondja, hogy az épületben otthonra leltek. Ötvös Györgyi személyében nemcsak munkatársra, hanem személyes jóbarátra, lelkes segítőre is találtak, aki legalább olyan mélyen elkötelezettje a magyar népi hagyományoknak, mint ők. „Nála aztán igazán gazdára lelt az ügy” – sommázza a zenekar. Ötvös 1987 óta dolgozik a Belvárosi Ifjúsági Házban, s az időtől ettől kezdve a 90-es évek elejéig a táncház közönsége ugrásszerűen nőtt, azóta pedig stagnál. És semmiféle csökkenés jele sem mutatkozik. Egy átlagos szombaton a gyermektáncházat százhatvanan, a felnőtt-táncházat pedig kétszázhatvanan keresik fel, ami a mai kulturális rendezvények látogatottságához mérten igen jelentős létszám. Sokkal több embert egyébként az épület nem is tudna befogadni. Azt is megtudom, hogy mielőtt a Fonó intézménye létrejött, a Kalamajka táncház jelentette azt az egyedüli fórumot, ahol rendszeresen lehetett hallgatni a híres zeneszámokat a határon innen és túlról. Szinte az összes jelentős zenész megfordult a népzenei szakma köreiből, a táncházas zenekarok éppúgy, mint az idős, falusi muzsikusok. Ezt nagyon fontos missziónak tartották s tartják ma is, s szintén a táncház hosszú távú jövőjének alapjaként emlegetik. Ötvös Györgyi az erdélyi tánctáborok szervezésében is jelentős szerepet tölt be, s nála lehet jelentkezni ezekre a nyári rendezvényekre is.
A legtöbb zenekar elsősorban koncertjeivel, lemezeivel válik igazán híressé, gondoljunk csak a külföldön is széles körben ismert Muzsikás együttesre, ők mégis más utat választottak. „Ezt a zenét a legélvezetesebb táncházban játszani, hiszen itt van ennek a zenének igazán a valódi, gyakorlati funkciója. Erre a zenére magyarul lehet szórakozni” – fogalmazza meg Dövényi Péter, a zenekar kontrása. Petrovits Tamás, a cimbalmos említi meg a gyakorlati okot: mindannyian „polgári” foglalkozást űznek, a zene náluk hobbi szinten jelenik csak meg, amelyet természetesen igyekeznek a legnagyobb tökéletességgel művelni, s valóban szívügyüknek tekintik. Dövényi Péter geofizikus, Nagymarosi András, a bőgős geológusprofesszor, Petrovits Tamás zenetanár, Halmos Béla építészmérnök, Fábián Éva pedig, aki az Egyszólam együttesnek is tagja, az Óbudai Népzenei Iskola énektanárja. „Számunkra a zene nem megélhetési kérdés, nem vagyunk rászorulva arra, hogy minden koncertet elvállaljunk, valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy a szombati táncházak sosem maradnak el”– teszik hozzá. Halmos Béla, aki a táncházmozgalom indulása óta fontos szereplője a népzenei életnek, s számos zenetudományi munkát is letett már az asztalra, kiegészíti mindezt azzal, hogy ők „a klasszikus magyar táncházmodellt” alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy magyar, elsősorban erdélyi vonószene szól a tánc alá, a táncház gyermektáncházzal, az úgynevezett Aprók táncával indul, utána tánctanulás következik, majd a felnőtt-táncház lényegi része, ami székivel kezdődik, és éjfélkor mezőségivel zárul. A tájegységek zenéjét a táncrend szabályai szerint játsszák, a szünetekben pedig énektanulásra van lehetőség. A felső szinten a gyermekprogram lezárásakén Horti Zoltán történelmi játszóháza, éjfél után pedig folkkocsma üzemel. Itt egy év alatt a táncházas zenekarok szinte kivétel nélkül megfordulnak.
A Kalamajka fő vonalát a jövőben is a szombati táncházak fogják képezni, de egy új gyermeklemez elkészítésén gondolkoznak.