A moldvai csángók kutatója

A család, a barátok és történész, néprajz- és zenekutató kollégák emlékeztek Lükő Gáborra A moldvai csángók című nagy hírű könyvének ünnepélyes bemutatóján. Lükő életútját Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke ismertette, részletesen kitérve a kutató rendszerváltás előtti hányatott sorsára, hiszen a debreceni egyetemi tanár legtermékenyebb éveit vidéki múzeumok száműzetésében volt kénytelen eltölteni. Áttörő jellegű kutatási eredményeinek publikálását ellehetetlenítette a kommunista diktatúra hamis internacionalista jelszava, a jószomszédi viszonyra törekvés meghatározó szerepe a kultúr- és tudománypolitikában. Az igazi rehabilitáció még a kilencvenes években sem történt meg, így a hatalmas és értékes kéziratanyag rendezését és kiadásának előkészítését csak az élete végén Kossuth-díjjal jutalmazott szerző halála után kezdhette meg Pozsgai Péter történész. Ő rendezte újra nyomda alá Heilig Balázs néprajzkutatóval együtt Lükő 1936-ban egymás után kétszer is megjelentetett moldvai monográfiáját, kiegészítve azt aktuális adatokkal és a mai használatot könnyítő útmutatókkal.
Lükő 1932–33-ban járt tanulmányúton Románia területén, s ekkor hét hónapot töltött moldvai csángó falvakban. Kutatásainak legnagyobb érdeme, hogy az egyes néprajzi területeket egyszerre vizsgálta, s így azok összefüggéseit látva sokkal pontosabb eredményekre jutott. Hosszan időzött egy-egy családnál, a gyűjtések rögzítése mellett a csángók mindennapjainak átélésére törekedett, így annak a tudásnak is birtokába került, amelyet sem a papír, sem fonográfhenger nem tud megőrizni.
Saját nyelvföldrajzi módszere segítségével tisztázta a csángók eredetét, nevéhez fűződik a csángó és székely kultúra különbségeinek elválasztása, illetve a felismerés, hogy az észak-moldvai csángók kultúrája külön áll a többitől. A moldvai nyelvjárás elemzésével és meghatározásával megalapozta a későbbi nyelvészeti kutatásokat, külön elemezte a hangzókat, a szókészletet, a ragozást. Részletesen írt a viseletről, a díszítőművészetről, a dallamkincsről, a lakóhelytípusokról és a mindennapi élet, a gazdálkodás formáiról is. Minden egyes témában olyan eredményekre jutott, amelyek az egész huszadik század moldvai csángó kutatását meghatározták és egyben ki is jelölték annak útját. A kiadványhoz térképeket is készített, valamint kimutatást a moldvai települések lélekszámáról. Lükő mindezt egy sorozat első kötetének szánta, ahol elsősorban a csángókkal foglalkozó irodalom, forráskiadványok és publikációk szintézisét kívánta megvalósítani, valamint saját későbbi részletes elemzéseinek témáit és irányvonalait vázolta föl.
A sorozat a második világháború és a kommunista rendszer hatalomra jutása miatt nem jött létre, de annak ellenére, hogy emiatt nem tárgyalja az egyes jelenségeket olyan mélységekben, mint amire felkészültsége és tudása feljogosította volna, a mű a mai napig alapkönyvnek számít a moldvai kutatások terén. A kötet értékét növeli, hogy tudományossága ellenére nyelvezete mindenki számára könnyen érthető.
Részletesebb és mélyrehatóbb eredményeit, gyűjtéseinek felbecsülhetetlen értékű anyagát a kéziratokból a közeljövőben adja majd ki Pozsgai Péter. Többek között az a háromszáznegyven dallamból álló népdalgyűjtemény is hamarosan megjelenik, amelyből egy kisebb válogatást már közreadott Olsvai Imre. Ez a kéziratanyag Domokos Pál Péter és Kallós Zoltán után a harmadik legnagyobb moldvai anyagot tartalmazza, amelynek nagy része a leghiányosabban feldolgozott észak-moldvai területről származik. A kiadványok a Lükő Gábor-életműsorozat részeként jelennek majd meg; ennek első kötete, a Magyar lélek formái, szintén kapható a könyvesboltokban, és további két könyv kiadása várható az év végéig.