A nyaralással egybekötött igényes szórakozást és az ehhez kapcsolódó faluturizmust szinte minden régió felfedezte magának, azonkívül sok zenekar, illetve kézművesmester is megszervezi a maga táborát. A többnyire egyhetes, tíznapos rendezvények programja – az adott esemény profiljától és a helyi lehetőségektől függően – magában foglalja a tánc- és zenetanulást, a kézművesmesterségek oktatását, az esti táncházakat és az adatközlők, híres zenekarok, táncosok bemutató előadásait. A legtöbb helyen lehetőség van kirándulásra, valamint a szervezők felkészültek a kisgyermekes családok érkezésére is.
Berán István, a Táncház Egyesület ügyvezetője lapunk kérdésére kifejtette, hogy a népművészeti táborok az első, 1976-os legendás abaújszántói tábort követően a hetvenes-nyolcvanas években szaporodtak el Magyarországon s az elmúlt tizenöt év folyamán csatlakoztak ehhez a határon túli területek, amint politikai helyzetük ezt lehetővé tette. Közülük is leginkább az erdélyi tánctáborok iránt nagy az érdeklődés, hiszen ott ma is sok az adatközlő énekes, zenész és táncos, akik a tábor folyamán tanítanak, az esti műsorokban fellépnek. Berán hozzátette, hogy az ilyen jellegű rendezvényeket sosem központilag szervezik, ezért a helyi erőknek kell a tábort létrehozni. A viszonylag kevés pályázati lehetőség miatt mindegyik önköltséges alapon működik, mégis más üdülési, illetve szórakozási lehetőségekhez, szabadidős táborokhoz képest jóval olcsóbb áron biztosítják a részvételt. Berán külön megemlítette a konkrét tárgyalkotással foglalkozó táborokat, amelyek széles körben elterjedtek, bár hozzátette, hogy a fő tematikától függetlenül minden táborban megjelenik a népművészet többi ágazata is. A Táncház Egyesület ügyvezetője felhívta a figyelmet az idei Táncháztalálkozón készített részvételi statisztikára, amelyből kiderül, hogy a megjelentek több mint 25 százaléka először vett részt ilyen eseményen. Ez azt jelenti, hogy annak ellenére folyamatosan bővül a népi kultúra iránt érdeklődők köre, hogy a táncház és a népművészet korántsem kap akkora teret a médiában, mint megérdemelné. Ehhez hasonlóan – a támogatottság csekély volta ellenére – a táborok száma is egyre több, amely bizonyítja, hogy mind részvételben, mind anyagilag életképesek.
A tánctáborok, különösen az erdélyi falvakban rendezett programok nagy eseményt jelentenek a környék lakóinak. A legtöbb faluban a hagyományos táncalkalmak már megszűntek vagy nagyon ritkák, holott az igény valamilyen szinten megmaradt. Ennek az egyik oka a régi paraszti életmód fellazulása, a fiatalok sok esetben már nemcsak a családi gazdasággal foglalkoznak, hanem a környező városokban vállalnak mellette munkát. Ilyenkor azonban mindenkinek lehetősége nyílik énekelni, táncolni, zenét hallgatni, ezért a helybeliek is nagyon várják. A köztudatba sokszor sajnos a falvakban is úgy kerülnek be a népszokások, a régi táncok, mint a múlt ódon darabjai, pedig néhány éve még az élő hagyomány részét képezték. Sokat segíthet a helybeli fiataloknak, ha a tánctáborban látják, mások fontosnak és értékesnek tartják kultúrájukat. Egyre több helyen kezdik visszatanulni zenéjüket, táncaikat, dalaikat, tánccsoportokat és zenekarokat alakítanak.
László Csaba, aki a Felsősófalván megrendezett székelyföldi tánctáborok kezdeményezője és főszervezője, kifejtette, hogy amint a közösségek életére a reklámvilág is sokszor hatást gyakorol, úgy a hagyományok oldaláról is bele lehet és kell avatkozni abba. Ezzel lehet tudatosítani a helybeliekben, hogy milyen fontos mások számára az, amit a falusi ember megszokottnak és elértéktelenedésre ítéltnek tart. László Csaba elmondta, hogy minden évben közel félszáz vendég érkezik a táborba s jelenlétük megmozgatja a falut is, hiszen a helybeliek részt vesznek az adminisztratív munkában és a különböző programokban, sokan fogadnak vendégeket. A táborlakók nagy része fele-fele arányban magyarországi, illetve erdélyi, de sokakat vonz a székely kultúra híre a nyugati országokból is. Mivel a programba a környező települések zenéjét és táncait is beleveszik, a tábor nemcsak Felsősófalva, hanem az egész térség számára anyagi és kulturális hasznot jelent.
Fábián Éva, az Egyszólam együttes énekese és gardonosa a zenekar váraljai népzenei táboráról szólva elmondta, hogy náluk az elsődleges cél az intenzív furulya- és énektanulás, ami különböző szintű csoportokban folyik. A résztvevők többsége az év többi részében is aktívan muzsikál, de akadnak olyanok is, akik ott találkoznak először a népzenével, és kedvet kapnak hozzá. Az elismert művésznő nagyon hisz az élményekkel megtámogatott tanításban, mivel a népzenéhez hozzátartoznak azok a járulékos elemek, amelyeket csak személyes élmény által lehet megismerni. A táborokban megforduló idős mesterekkel, adatközlőkkel való találkozás varázsát és a fiatalokra gyakorolt – sokszor életre szóló – hatását semmi más nem pótolhatja. A legtöbb esetben ez ad indítást arra, hogy – amint lehetőségük engedi – felkeressék a falvakat, az idős zenészeket és énekeseket és mélyebbre ássák magukat a népi kultúrkörben. Fábián véleménye szerint ebben a közegben teljesebb kép alakul ki az egyes nóták használatáról, jelentéséről és funkciójáról. A régi falusi életben az ének, a muzsika és a tánc fontosabb kommunikációs eszköz volt, mint a beszéd. Ezeket a csatornákat használva virágnyelven üzentek egymásnak a dalok ügyesen öszszeválogatott szövegével és a táncokkal. A népdalénekes elmondása szerint ezt a táborlakók az adatközlők segítségével élőben tapasztalhatják, így a dalok olyan örökre szóló érzelmi és tartalmi töltést kapnak, amelyet semmilyen más módon nem lehet megszerezni.
Az elsősorban tánccal és zenével foglalkozó táborok részletes listája a www.tanchaz.hu honlapon, míg a kézműves alkotótáborok leírása a www.nesz.hu internetes oldalon található meg.
origo.hu
Óriási bajban a baloldali pártok, mindent elkövetnek, hogy átverjék a választókat
