Taigetosz csecsemőotthon II. az alcíme Schilling Árpád és a Krétakör legújabb darabjának, s úgy tűnik, eltalálták az igazságot, hiszen ez a laza fércmunka aligha maradhatna életben olyan egészséges nemzeti tudattal bíró közösségben, mint amilyen az amerikai társadalom vagy Európa legtöbb állama. A rovásírást, a magyarságot és a náci színvilágot egybemosó prospektus boldogan hirdeti: Hofi Gézának kívánnak emléket állítani.
A Hazámhazám című, tizenhárom plusz egy etűdből álló történet az elmúlt tizenkét év politikai eseményeit foglalja össze a szabad demokraták szemüvegén keresztül. Valódi „prolikomédia” ez, a lakótelepek népét pellengérre állítva, s azonosítva ezt a szánalmas képet az egész magyarsággal. Joggingos, iskolázatlan és vesztésre született alkoholisták töltik tudatlanságban életüket, akik a demokráciából csak annyit fognak fel, hogy időnként bizonyos helyre ikszet kell tenni a következő üveg sör érdekében. A darab értékeket meggyalázó humora az egyházat és államalapító Szent István királyunkat sem kíméli, s ízléstelen kereszttűz alá veszi a politikusokat is. Orbán Viktor csal az óvodai játékban, majd amikor ez kiderül, hisztérikus kitöréssel veri szét a berendezést. Természetesen a MIÉP sem marad kritika nélkül. A függetlenség leple alá bújva Schilling az MSZP-nek is odacsap, azonban az SZDSZ-ről nem esik egyetlen bíráló szó sem. A színészi alakítások meggyőzők voltak, de a dramaturgia már kevésbé: a közel négyórás darab főként monoton némajátékra, illetve egy-egy gondolat fárasztóan hosszú ismétlésére épült.
Az augusztus 20. alkalmából Zsámbék határában megtartott előadás végleges formája másik nemzeti ünnepünkre, október 23-ra készül el a Fővárosi Nagycirkuszban tartandó bemutatóra. Vajon milyen képet őrizhet magában a magyar népről ez a társulat, ha nemzeti értékeinket, múltunkat, ünnepünket ilyen forgatókönyvvel cirkuszba szánja?
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
