Mulatság a közös munka után

Gryllus Dániel Kossuth-díjas előadóművész és zeneszerző, a Kaláka együttes fúvósa, citerása és énekese, a Biomusic hanglemezkiadó létrehozója. A színpadon eltöltött harminchárom év alatt beleírta nevét hazánk zenetörténetébe. A gyermekek és felnőttek által egyaránt kedvelt muzsikust a szombati szentendrei nyárzáró Kaláka-koncertről és az együttes által képviselt műfaj helyzetéről kérdeztük.

A zenekaruk neve minden évben számos rendezvény programfüzetében szerepel. Az idén hol töltötte a nyári fesztiválok idejét a Kaláka együttes?
– Sok fesztiválon vettünk részt, rengeteget muzsikáltunk. A nyár legnagyobb eseménye számunkra természetesen a diósgyőri Kaláka- fesztivál volt, de jártunk többek közt Kapolcson, a Szigeten, a Háló fesztiválon, a zempléni művészeti napokon, a szombathelyi történelmi karneválon és a Linum fesztiválon Nagykovácsiban.
– Holnap, augusztus utolsó napján pedig nyárzáró koncertre készülnek Szentendrén, méghozzá ötösben, egykori társukkal, Huzella Péterrel. Ez egyfajta nosztalgia?
– A Kaláka 2000-ben a Kossuth-díjat ezzel az ötös felállással kapta. Noha az együttesnek sosem volt egyszerre öt tagja, mégis ez az öt ember együtt a meghatározó egyénisége az elmúlt harminchárom évnek. A díj átvételekor határoztuk el, hogy minden tartunk egy-két olyan koncertet, ahol mind az öten a színpadra lépünk. Most a BKV-val közös szervezésben a HÉV végállomásánál a Szentendrei Tömegközlekedési Múzeumban adunk koncertet, ahol régi HÉV-kocsik, villamosok találhatók. Kicsit széttolják majd a vagonokat, a színpad helyett pedig egy platós kocsin muzsikálunk majd. Ez a felállás nemcsak az idősíkok összetolódását jelenti, hanem olyan műsorösszeállításra is lehetőséget kínál, ami csak ötösben lehetséges. Kibővül a hangzás, hiszen Huzella Péter tenorja meghatározó azokban a dalokban, amelyeket csak így, vele tudunk eljátszani.
– A diósgyőri Kaláka-fesztivál hosszú múltra tekint vissza. Milyen céllal hozták létre e sokszínű programsorozatot?
– Amikor huszonhárom éve elkezdtük, még nem volt Magyarországon hasonló rendezvény. A Miskolci Művelődési Központ megkért, hogy csináljunk a várban valamilyen produkciót. Mi akkor már jártunk folkfesztiválokon Franciaországban és Hollandiában, s úgy gondoltuk, jó lenne egy hasonló Magyarországon is. A rendezvény a zenekarról kapta a nevét, s mivel a kaláka szó jelentésében benne van a közös munka és az azt követő mulatság is, találónak tűnt. Akkoriban nem gondoltam volna, hogy idáig fejlődik, hiszen ma már ötnapos, több mint negyven együttes játszik, s két színpadon folyik a műsor párhuzamosan; vannak templomi koncertek, és minden este táncház. Tavaly legalább húsz országból jöttek látogatók, talán ezért is határoztunk úgy, hogy idén csak magyar, vagy magyar kötődésű muzsikusokat hívunk meg.
– Sok fiatal zenekar köszönheti az első komolyabb színpadi élményét a fesztiválon zajló versenynek, amelyet újabban fiatal művészek találkozójának hívnak.
– A kezdő zenészeknek egyáltalán nem könnyű színpadra kerülni. Amikor muzsikálni kezdtünk, egy pillanat alatt szárnyára kapott a hír, kézről kézre adtak bennünket, rengeteg meghívásunk volt, és a média is foglalkozott velünk. Most, ha egy fiatal együttes megalakul, kemény munkába kerül, amíg meghívják őket a tévébe, szinte bokszmeccseket kell játszani egy felvételért, azért, hogy felfigyeljenek rájuk. Nekünk szinte semmit sem kellett csinálnunk, csak jól zenélni.
– Amikor a Kaláka indult, senki sem foglalkozott ezzel a műfajjal. Közben telítődött a pálya.
– Amikor kezdtünk, úgy éreztük, hogy vákuumba lépünk. Azóta valóban sok együttes alakult. Ha kiírunk egy versenyt, egyrészt fellépési lehetőséget adunk a kezdő zenészeknek, másrészt hallanak róluk, egy rangos esemény résztvevőivé válnak. Akik pedig nagyon jók, azok a következő évben meghívást kapnak a nagy koncertre.
– Mire készül most ön, illetve a Kaláka? Lesz a közeljövőben új lemez vagy nagyobb koncertkörút?
– Hazai koncertjeink mellett az olaszországi magyar év során Rómában lesz hangversenyünk. Sajnos a gazdasági csőd miatt elmarad az argentínai és a brazíliai turnénk, pedig néhány éve jól éreztük magunkat ezekben az országokban. Lehet, hogy az utazás helyett végre fölvesszük egy újabb CD anyagát. Egyéb tervek is vannak: korábban több bibliai témájú lemezt írtam, a Tizenöt zsoltárt, a Pál apostolt és a Hegyi beszédet, talán ezeket is folytatom. Van egy olyan műsorunk is, amit most hármasban játszunk testvéremmel, Gryllus Vilmossal és Sebestyén Mártával. Ez az összeállítás a Tizenöt zsoltár lemezanyaga mellett sok más dalt is tartalmaz, úgy érzem, ennek is nagy jövője lenne. A Kalákával ismét hívnak Japánba is minket, ez már a hatodik turnénk lesz náluk.
– Ön immár lassan tíz éve hanglemezkiadással is foglalkozik, és létrehozta a Kaláka Zeneboltot, ahol saját kiadványaik mellett más folkzenei és énekelt verses lemezeket is árusítanak.
– Azért nyitottuk meg a Kaláka Zeneboltot – a Deák téri metróhoz közel –. mert a koncertjegyek és az egyéb kiadványok mellett az egész műfajt hozzáférhetővé szeretnénk tenni, hiszen hasonló üzlet nincs a Belvárosban. Persze megtalálható mindez a többi boltban is, csak talán elveszik benne a lényeg, hiszen ez a műfaj nehezen behatárolható, hol a népzenéhez, hol a gyermeklemezekhez, hol pedig az irodalomhoz sorolják.
– Ön jól ismeri az énekelt versek fiatal előadóművészeit. Mit tart a műfaj új próbálkozásairól?
– Ez a műfaj a miénk, mert sokan énekelnek verseket, de volt ennek egy „nagy” generációja – a Sebő együttes, a Szélkiáltó és a Kaláka –, amely huszonöt-harminc éve indult el, és valahogy ebben a műfajban nem született olyan jellegű utánpótlás, ami tovább vinné ezt az ívet. Nem tudom, miért alakult így. Nem azt mondom, hogy nem énekelnek sokan nagyon jól verseket, akár szólisták is, de olyan együttes, ami ennyire emblematikusan űzné a verséneklés műfaját, nem igazán van manapság.
– Talán az az oka, hogy a világzene műfaja létrejött és teret hódított a fiatalok között. Akik verseket zenésítenek meg, ebben a műfajban teszik, kicsit más stílusban, más hangszerelésben, mint önök, azaz az előző generáció. Számukra inkább ez az út, mint amin többek között a Ghymes együttes jár.
– Lehet, hogy ez is az oka. Minden generációnak meg kell találnia a maga hangját. Mi is elütöttünk egy kicsit az előttünk lévőtől, és nyilván az utánunk jövőknek el kell ütniük tőlünk.