A Muzsikás nagyon sokat tett azért, hogy a komolyzenei világ is elfogadja a népzenét. Miben látja a siker kulcsát?
– A népzenének és a komolyzenének az összekapcsolásában érdemes Bartókig és Kodályig visszanyúlni, hiszen az ő műveikben, még a legelvontabbakban is ott a népzene hatása, s őket a komolyzenei közönség az egész világon ismeri és becsüli. Mi az első ilyen jellegű felkérésünket hét évvel ezelőtt kaptuk, amikor Belgiumban a flamand fesztiválon vettünk részt. A rendezvénynek az volt a célja, hogy a népzenét és a komolyzenét közelebb hozza egymáshoz. Bartók és a népzene kapcsolata egyébként is régóta foglalkoztatta az együttest, igaz, mi nem tudományos, hanem érzelmi alapon próbáltuk a kérdést megközelíteni. Bartók visszafogott ember volt, de az írásaiból egyértelműen kiderül, mekkora hatással volt rá a népzene. Az egész karrierjét, ismertségét, gazdagságát feladta, és még azt is vállalta, hogy emiatt egész életében mellőzték. Mégis azt írta, ennek ellenére azok az idők voltak élete legboldogabb periódusai, amikor a gyűjtőútjain éneklő és zenélő falusiakkal találkozott, majd a gyűjtött dallamokat lejegyezte. Hetven évvel később hasonló élmények értek minket. Akkoriban egészen más volt a szemléletünk, városi fiatalok voltunk, de a népzene megváltoztatta az életünket. A koncerteken és a lemezeken ezt az élményt szeretnénk visszaadni.
– A Muzsikás nagyon sokat koncertezik a határokon túl. Mennyire nyitottak külföldön az emberek a magyar népzenére?
– Az a tapasztalatunk, hogy országtól függetlenül értik a népzenénket. Szingapúrban, Tajvanban, Japánban vagy Amerikában, a kis kluboktól, színháztermektől kezdve egészen a nagy koncerttermekig lelkesedéssel fogadják a műsorainkat. Minden koncert után az a meggyőződésünk, hogy az a népzene, amit itt, a Kárpát-medencében örököltünk, olyan kincs, amely nem csak a miénk, hanem a világ zenét szerető közönségének is a tulajdona. A magyar népzene a mai napig érzelmeket tud kelteni. A hallgatóságnak nem kell ismernie a dalok szövegét, nem szükséges megértenie a szavakat, azt sem kell tudnia, hogy ezek a dallamok honnan származnak, hiszen a legtöbben azt sem tudják, hogy Magyarország merre van. Ők csak azt érzékelik, hogy a magyar népzene ugyanolyan hatással van rájuk, mint bármely más zene.
– Ma is folytatnak gyűjtéseket?
– Fontos volt az áldozatos gyűjtőmunka, amelyet Bartókék kezdtek el, és zenetudósok, folkloristák folytatták, s amellyel összegyűjtöttek Magyarországon több mint kétszázezer dallamot és azok variánsait. Ez a gyűjtemény a legnagyobb a világon az ilyen típusúak között, és a Magyar Tudományos Akadémián őrzik. Nekünk azonban nem az volt a célunk, hogy ezt újabb dallamokkal gazdagítsuk. Mi meg akartuk tanulni a zenészektől azt, hogy mit és hogyan, mikor és miért játszanak, hogyan tudják zenei tudásukkal befolyásolni a hangulatot, hogyan érzik meg azt, hogy mikor mit kell éppen játszani. Arra a kapcsolatra voltunk kíváncsiak, ami a falusi zenészek és a helyiek között kialakult. Azóta is tartjuk velük a kapcsolatot, hallgatjuk őket, és ha lehet, együtt is muzsikálunk.
– A Bartók-lemezük nagy sikert hozott külföldön és Magyarországon is. Önök azonban azoknak is szerették volna megmutatni ezeket a dallamokat, akiknek az őseitől Bartók annak idején gyűjtött. Mit tapasztaltak, mennyire élő még a hagyomány?
– Ugyanazokkal a technikai feltételekkel próbáltuk megtartani a koncerteket az erdélyi kisfalvakban, mint a legnagyobb színpadokon. Nagyon érdekes és tanulságos volt. Azok az emberek, akik a saját zenéjüket használati eszköznek tekintették, észrevették annak egy egészen más funkcióját is. A népzene elsősorban közösségi zene, de ha a közönséget és a zenészeket elválasztja a színpad, a kapcsolat egész más lesz, mint egy falusi lakodalomban vagy bálban. Különösen azok voltak megható pillanatok, amikor a helyi zenészek is feljöttek a színpadra muzsikálni. A falusi közönség talán megértette, miért is szeretik a zenéjüket mások is.
– Készülnek a Bartók-lemez folytatására? A legutóbbi zeneakadémiai koncertjükön Kodállyal is foglalkoztak.
– Tervezzük a folytatást, hiszen hatalmas zenei anyag van a birtokunkban, ebből a Bartók-lemez csak ízelítő volt. A zeneakadémiai Bartók–Kodály-sorozatunkat is folytatjuk, és megpróbálunk az ott elhangzó koncertek anyagából egy élő lemezt kiadni, mert az élő zene hatása még akkor is közvetlenebb, ha felvételről szól. Emellett egy stúdiólemezt is szeretnénk készíteni a közeljövőben.
– Nyaraikat általában zsúfolásig megtöltik a koncertsorozatok és fesztiválok. Hol járt a zenekar az idén?
– Fesztiválokon léptünk fel, többek között Zágrábban és Belgrádban. Ezek azért fontosak, mert a környező népekkel való kapcsolatunk politikailag nagyon terhelt, s azt tapasztaltuk, hogy a zene, a tánc és az ének teljesen fel tudja oldani ezeket az ellentéteket. A belgrádi Zeneakadémián tartott koncertünkön megjelentek a belgrádi művészeti élet jeles képviselői is, többek között a kulturális miniszter. Az első pillanattól olyan ünneplésben volt része az együttesnek és ezen keresztül a magyar népzenének, amit szavakkal nagyon nehéz kifejezni. A nyár másik nagy eseménye az amszterdami hangversenyünk volt a Concertgebouw nagytermében. Ez azért is jelentős, mert a komolyzenét és a népzenét mesterségesen elválasztják, a Concertgebouw az európai klasszikus zene egyik fellegvára, és itt először szólalt meg népzene, mégpedig olyan közönség előtt, amelyik soha nem hallott ilyet. Az első rácsodálkozás után, ami mindig velejárója annak, amikor egy egészen más műfajt hallanak, néhány perc alatt teljes egészében feloldódtunk mi is és a közönség is.
– Mit tervez az együttes a következő hónapokra az említett lemezek elkészítése mellett?
– A legfontosabb a római operaházbeli koncertünk, ami szintén az áttörés lehetőségét adja, valamint még az idei évadban szeretnénk előadni a Zeneakadémián egy olyan műsort, ahol a barokk zene és a magyar népzene kapcsolatát próbáljuk értelmezni. A barokk zenének sok eleme átszűrődött a nép közé, és a népzene részévé vált. Azt is mondhatnánk, hogy a nép a barokk zenének egyfajta ősi változatát őrizte meg. Ez legalább olyan izgalmas, mint Bartók, Kodály és a XX. század zenéjének és a népzenének az összehasonlítása.
origo.hu
Deák Dániel szerint látványosan Magyar Péter megrendelése a mai Medián-kutatás is
