Mikor és miért jött létre a Fonó? Miben rejlik a zeneház és a hanglemezkiadó kapcsolata?
– A Fonó 1995 októberében nyílt meg, mivel úgy gondoltuk, hogy szükség van egy olyan helyre Budapesten, ahol a népzenét, a dzseszt, a világzenét vagy ezek fúzióját meg lehet találni. Gondoltuk, megpróbálkozunk ezen zenei műfajok a közvetítésével, egy más alapokon rejlő, magánalapítású intézmény keretein belül. A cél az volt, hogy a kulturális tömegáradat mellett felmutassunk másfajta alternatívát, bebizonyítsuk, hogy a kultúra is el tudja tartani önmagát.
– A Fonót elsősorban az Utolsó óra nevű népzenegyűjtési program tette igazán ismertté és keresetté. Hogyan került az intézményhez ez a projekt?
– Már a program beindulása előtt is voltak hasonló jellegű próbálkozásaink, rendszeresen hívtunk Erdélyből hagyományos parasztzenét játszó zenekarokat, szerveztünk táncházakat, s néhány zenekarnál stúdiófelvételeket is készítettünk. Az intézményesített program gondolata egy baráti beszélgetés alkalmával merült fel. Kelemen László – aki az Ökrös zenekarral muzsikált a Fonóban – említette egy régi álmát, miszerint hasonlóan a Bartókék által az 1940-es években elkezdett programhoz, szeretne beindítani egy nagyszabású gyűjtőmunkát, amely a Kárpát-medence ma élő népi zenei kultúráját a korszerű digitális technika segítségével mentené meg az utókornak. Ehhez keresett partnereket, támogatókat. Úgy gondoltuk, ez éppen a mi célkitűzéseinkbe illeszkedik, így sok-sok megbeszélés és szervezés után 1997-ben elindulhatott a gyűjtőmunka, ami idén fejeződött be. Azóta felmerült a gondolat, hogy folytatni kellene, hiszen a Kárpátokon kívül is vannak olyan területek amellyekkel érdemes lenne foglalkozni. Talán jövőre…
– Az Utolsó óra eredményeinek szakmai feldolgozását a Hagyományok Háza végzi. E közös vállalkozáson kívül is van kapcsolat a két intézmény között?
– Igen, van néhány közös programunk. Szeptembertől, előreláthatólag kéthavonta szeretnénk egy teljes hétvégét alkalmanként más és más tájegységnek szentelni. Ennek során szombat reggeltől vasárnap estig adatközlő zenészek és táncosok, magyarországi táncházi zenészek és táncosok közreműködésével tanítanák az érdeklődőket az adott térség táncaira és zenéire, s szombat estére egy bált szerveznénk. Első alkalommal Gyimesből érkeznének a vendégeink, a második Sárköz lenne, utána pedig Rábaköz következhetne. Szeretnénk egy kicsit közelíteni a kevésbé ismert magyarországi vidékekhez is.
– A Fonó sok határon túli magyar zenekart karolt fel és tett ismertté.
– Rendszeresen fellépnek nálunk határon túli zenekarok, több olyan nagyszabású programunk volt, ahol nemzetközi fesztiválon mutatkozhattak be, mint a Kárpát-medencei folktalálkozó és egyéb fesztiválok. Azonkívül a Fonóban havonta egyszer megrendezzük az erdélyi zenék klubját; ilyenkor mindig más tájegységről, rendszerint Magyarpéterlakáról, Palatkáról, Kalotaszegről vagy Szászcsávásról jönnek zenészek táncházat tartani. De itt van a Ghymes zenekar, amelynek amellett, hogy négy lemezét adhattuk ki, most már harmadik éve tart itt havonta hatszáz ember előtt klubot.
– Viszonylag nagyszabású programokban „utaznak”. Honnan tudják előteremteni a kellő anyagi támogatást?
– A programokra általában pályázatokkal tudunk támogatást szerezni. A legnagyobb támogatónk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, amely az Utolsó óra programot is jelentős összeggel segítette. Jó kapcsolatunk van a Határon Túli Magyarok Hivatalával, valamint a fővárosi önkormányzattal – tőlük főként lemezekre és a nagyobb fesztiválokra kapunk pénzt –, valamint a XI. kerületi önkormányzattal is, amely gyermekprogramjaink megvalósításához ad rendszeres segítséget. Elszomorító, hogy idáig nem sikerült támogatást szerezni a működési költségeink fedezésére. Emiatt rendszeres pénzügyi problémákkal küszködünk, ami néha ellehetetleníti a munkánkat. Sajnos a „profitszférában” nem nagyon sikerült olyan cégeket találni, amelyek támogatnák az elképzeléseinket.
– Milyen a kapcsolat a külföldi partnerekkel? Sikerül a zenekaraikat a Kárpát-medencén kívül is ismertté tenni?
– Az utóbbi hét év munkájának eredményeképpen nagyon jó a kapcsolatrendszerünk. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Magyarországon a nép- és a világzene a legpiacképesebb zenei exportcikk, másrészt rendszeresen részt veszünk a nemzetközi zenei vásárokon és kiállításokon. Ezen alkalmakkor is igyekszünk a zenekarainknak és lemezeinknek külföldi közvetítőket találni, kapcsolatokat kialakítani. Mára elég sok országban sikerült a lemezeinknek terjesztőt találnunk, mind a tengeren túlon, mind Európában. Nagy energiákat fektettünk ezekbe a működő kapcsolatokba, s azt hiszem, ezt ma már eredményeink is igazolják. Az általunk képviselt, hozzánk kötődő zenekaroknak rendszeresen tudunk külföldön koncerteket szervezni. Nemrégiben tért haza nyári olaszországi turnéjáról a Szilvási Gipsy Folk Band, a Csík zenekar, Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band, valamint Boban Markovich és zenekara.
– Milyen terveik vannak a következő évre az említetteken kívül?
– A Fonó most kicsit átalakulóban van. Meg kell találnunk azt a helyet a budapesti kulturális életben, ami igazán megkülönböztet minket a többi helytől. Más volt a helyzet 1995-ben, amikor a Fonót alapítottuk, mint most. A konkrét programokról annyit, hogy szeretnénk fenntartani a szerdai táncházakat, a csütörtöki napokra pedig – hasonlóan a jelenleg is működő Ghymes-klubhoz – zenekari esteket szerveznénk, melyeken a Chalaban együttes eddig rendszertelenül működő marokkói zenei klubját állandósítanánk. Szeretnénk mást is bemutatni, például Szőke Andrással tervezünk egy olyan havi rendszerességű klubot, amelyekre ő mint házigazda hívná meg a vendégeit. A hétvégékre pedig nagyobb szabású fesztiválokat, koncerteket tervezünk, ahová több külföldi zenekart is meghívnánk. Rendszeres időközönként kimozdulnánk a Fonó falai közül, hiszen ez az épület mindössze négy-ötszáz ember befogadására képes. Egyenlőre keressük a megfelelő helyszínt, ahol mindezt meg tudjuk valósítani.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
