A Szigeti-verseny kötelező anyagának összeállításában komoly szerepet vállalt. A magyar szerzők darabjainak szerepeltetése mellett másban is eltért a verseny műsor-összeállítása a hasonló külföldi rendezvényektől?
– Világszerte tapasztalhatjuk, hogy a hegedűoktatás a technika irányába mozdul el, a gyors és látványos hangszerjátékot helyezi előtérbe. Azonban nem az a fontos, hogy milyen gyorsan hegedül valaki, hanem hogy a tehetségével milyen műveket tud megszólaltatni. Kihagytuk a szokásos virtuóz darabokat, amelyek zenei értéke nem mérhető Bachhoz, Beethovenhez vagy Bartókhoz. Elsősorban a zenei magaslatokat szerettük volna megcélozni, és nem a technikai virtuozitást.
– A verseny első helyezettje többnyire szerződéseket is kap. Mi történik azokkal a második, harmadik helyezettekkel, akik szintén jó teljesítményt nyújtanak?
– Már nagyon sok olyan első díjast láttam, aki semmiféle karriert nem csinált, és arra is volt már példa, hogy valaki csak harmadik-negyedik lett, de egy rendezőcég vagy egy impresszárió fantáziát látott benne, és elindította a pályán. A versenyben szerintem a legfontosabb a felkészülés, mivel konkrét célt tűz a jelentkező elé. Másrészt a részvétellel a versenyző nagyjából el tudja helyezni magát a többiekhez képest. Ha elég ambiciózus és tehetséges, akkor ez kiindulási alapot jelenthet ahhoz, hogy a következő versenyen esetleg már jobb eredményt érjen el.
– A zenetudományi kutatások eredményei, a historikus előadások elterjedése egyre inkább megkövetelik a stílushűségre való törekvést. Mit jelentenek mindezek a hegedűművészetre nézve? Van fejlődés a játéktechnikában?
–A zenetudomány, a korhű előadásmód – ha nem is a technikát érinti– nagyban befolyásolja a zenei megfogalmazást és az előadást. Paganini, aki a XIX. században megújította a hegedű játéktechnikáját, zseni volt. Akkoriban még azt hitték, hogy csak az ördög segítségével tudja megvalósítani virtuóz találmányait, hiszen senki nem tudta utánozni, ma azonban már minden diák tananyagának a kötelező részét képezik ezek a darabok. Azt hiszem, amíg nem születik egy újabb zseni, akinek a jelenlegi technikai keretek túl szűkek, s ezért új utat keres saját maga kifejezéséhez, addig nem is lesz igazán nagy technikai fejlődés. Inkább zenei előremozdulásról beszélnék, hiszen az utóbbi évtizedek zenetudományi kutatásainak eredményeképpen a mai hegedülés alapvető kritériuma lett a gondolkodás, ma már agy és ész nélkül nem lehet zenélni. Régebben, ha valaki nagy virtuóz volt és ösztönösen szépen játszott, de a stílushatárokat bőven átlépte és különböző trükköket bemutatva szinte show-műsorrá változtatta az estet, óriási sikert aratott. Valószínűleg a közönség ma is vevő lenne erre, de a szakma egyáltalán nem. Az idei versenyen is többen rosszul vagy felületesen olvasták a kottát. Az ilyenek mindenhonnan kiesnek, mert ösztönösen és „csak úgy nagyjából” hegedülnek. Ez ma már kevés.
– A mostani verseny összes fordulója nyilvános volt. Mekkora érdeklődést tapasztalt?
– Ahhoz képest, hogy a legjobb esetben ötévente rendeznek nemzetközi hegedűversenyt Magyarországon, nagyon csekély volt az érdeklődés. Ebben a média is felelős, sokkal jobban oda kellene figyelnie egy-egy ilyen eseményre, ami nagyon fontos az ország kulturális életében, ráadásul nemzetközi érdeklődésre is számíthat. Szeretném, ha ezek a versenyek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnának, hiszen volt már arra példa a világtörténelemben, hogy egy művész megbecsült embernek számított. Ma ez kissé visszafejlődőben van, pedig meggyőződésem, hogy egy Bach-mű sokkal értékesebb kikapcsolódást jelenthet a fáradságos munka után, mint a kereskedelmi tévék és rádiók adásai.
– Nagyon sok a külföldi, különösen a japán hallgató a budapesti Zeneakadémián. Ezt tükrözi a verseny résztvevőinek nemzetek szerinti megoszlása is. Ezek szerint a mai napig világhírűnek tartják a magyar hegedűiskolát?
– A verseny harminc résztvevőjéből tizenhatan Japánból érkeztek. Elkeserít, hogy kevés magyar fiatal nevezett be. A japánok nagy számának egyik oka az, hogy Japánban nagyon tisztelik az európai kultúrát, igyekeznek magukévá tenni, és rengeteg pénzt költenek erre. Mi nem áldozunk erre eleget. A magyar Zeneakadémia világhírű, nevét a század elején nagyjaink, Kodály, Bartók, Hubay, Zathureczky, Dohnányi alapozták meg. Ezzel a hírnévvel élünk még mindig, s úgy érzem, vissza is élünk vele, mert anyagiak híján elég nehézkesen halad a szekér. Sokkal több pénzre lenne szükség ahhoz, hogy a Zeneakadémia színvonalát fenntartsuk vagy fejlesszük. Én mehetek akárhová a világon, semmiféle ösztöndíjat nem tudok felajánlani, mert erre nincs keret. Márpedig egy intézmény nemcsak attól világhírű és jó, hogy a tanárai kiválóan dolgoznak, hanem hogy kiváló növendékei vannak, akikkel nemzetközi sikereket lehet elérni.
– Az idei versenyt egy magyar lány, Kokas Katalin nyerte. Milyen szempontok alapján döntött így a zsűri?
– Elsősorban a kottahűséget néztük, valamint azt, hogy menynyire keltett érdeklődést a versenyző a játékával, mennyire volt színes és elragadó az előadása. Emellett természetesen számtalan szakmai szempontot is figyelembe vettünk, ez azonban minden zsűritagnál egyéni. Nagyon örülök, hogy volt egy magyar versenyzőnk, aki megérdemelten vitte el a győzelmet, hiszen a zsűri szinte egyhangúan őt tartotta a legjobbnak. Kokas Katalin első helyezése ismét bebizonyította, hogy a magyar hegedűoktatás világszínvonalú.
origo.hu
Deák Dániel szerint látványosan Magyar Péter megrendelése a mai Medián-kutatás is
