Nemzeti értékeink a cirkuszban

Augusztus 20-a után ismét botrányos paródiával ünnepel a Krétakör. A nemzeti ünnepek lejáratását lassan hagyománnyá tevő Tasnádi István, Schilling Árpád és csapata ezúttal igazi cirkuszi mutatvánnyal készül október 23-ára: 1956 hőseiről és áldozatairól a Fővárosi Nagycirkuszban emlékeznek meg a magyarságot ócsároló Hazámhazám című darabjukkal.
Az úgynevezett szatíra a rendszerváltás utáni világ felemás eredményeit mutatja be sajátos szemszögből. Az előadásban felvonulnak az előző tizenkét év politikai irányzatai, a fontosabb közéleti személyiségek, nemzeti nagyjaink és a magyar néppel azonosított prolitömeg. Ebben a kavalkádban úgy tűnik, a Krétakörnek semmi se szent. A jelenetek megfoghatatlan, mégis egyértelmű szimbolikájukkal a magyarokat történelmi személyiségeikkel együtt bárgyú, tanulatlan és legyőzött szemétkupacként jellemzik, ügyesen elbújtatva a részletekben a náci világra utaló jeleket, mintha azoknak bárminemű létjogosultsága lenne a mai politikai életben. A színműben a jobboldal és az egyház lejáratása mellett az MSZP is kap apró kritikákat, az SZDSZ azonban győztesként, megdicsőülve kerül ki a tucatnyi esztendő forgatagából, árulkodva ezzel a forgatókönyv politikai irányultságáról.
Az előadás szellemét jól tükrözi, hogy ősbemutatóját nem itthon, hanem Franciaországban tartották közel egy hónapja, ráadásul jövő évben Orléans-ba, Bázelbe, Liege-be, Annecybe és Barcelonába is elviszik az európai uniós csatlakozás előtt álló Magyarország lejáratását népszerűsítő, politikai propagandaízű művüket. Schilling és Tasnádi ugyanis fennhangon hirdeti: hazánk alacsonyabb rendű, mint a többi európai állam, s ezért nem is érdemli meg az egyenlő bánásmódot.