Dudások versenye Bartók szellemében

Bartók Ipolyságon szervezett híres dudaversenyét jeleníti meg ma este a Corvin téren a Hagyományok Házának színháztermében Hégli Dusánnak – a felvidéki Ifjú Szívek táncegyüttes vezetőjének – koreográfiája. A felföld zenei világát bemutató műsorban számos népzenész és hagyományőrző táncos vesz részt, többek között Pál István, Juhász Zoltán, Dsupin Pál és Agócs Gergely, akik a vetélkedő pásztorokat alakítják. Hégli Dusán az előadás kerettörténeténél és a zenei betétek összeállításánál egyrészt a verseny valódi eseményeire, másrészt a nemrég megjelent Ég fölöttünk, ég alattunk című felvidéki dudalemez anyagára támaszkodott. Ezt a lemezt a zenés színdarab muzsikus szereplői készítették, valamint Istvánfi Balázs és az Egyszólam együttes, s a zeneszámok közt sok olyan dalcsokrot is találunk, amelyek a verseny Bartók által fonográffal rögzített anyagából válogatnak. Az 1910. november 13-án tartott ipolysági vetélkedő felidézése közben a színpadon a felvidéki táncokat is megismerhetjük, amelyeket a hagyományőrzők eredeti viseletükben, saját szülőfalujuk muzsikájára ropnak.
Az előadás elsősorban a dudazenét kívánja bemutatni, bár a verseny eredeti kiírását követve más népi fúvóshangszerek is megjelennek a színpadon, a gömöri táncokat pedig vonósbanda kíséri, mivel a duda ott már nem élő hagyomány. A Bartók ötletére létrejött zenei vetélkedőtől eltérően Hégli az előadás folyamán nem pusztán a kanászokat versenyezteti, hanem a felföld minden egyes népzenei dialektusa, a Csallóköz, Zoboralja, Tardoskedd környéke, Ipoly-vidék, Garam-vidék és Gömör színes folklórja és hagyománya is felsorakozik. A kerettörténet azonban hitelesen követi a számos helyen dokumentált verseny eseményeit: az első rész maga a vetélkedő, a vármegyeháza udvarán zajlik, ezt követi a piactéri kép, amely az ott összesereglő különböző társadalmi rétegek és nemzetiségek találkozását jeleníti meg, a harmadik helyszín pedig a Hopfinger fogadó, ahol a versenyzők az eredmény kihirdetése után mulatoznak.
Az előadás nemcsak azért jelentős, mert a népzenegyűjtés történetének egyik fontos állomására emlékezik és kiváló művészeket sorakoztat fel, hanem azért is, mert a Felvidék folklórjáról viszonylag ritkán esik sor a nagyszabású színpadi műsorok között.