Magyar költők gyermekeknek szóló remekeit ültette zenére Napsugár-hívogató című lemezén a Dongó együttes. A több mint két évtizede működő zenekar az elmúlt húsz esztendő alatt felnőtteknek szóló koncertjeik mellett számos gyermekműsort és rendhagyó irodalomórát tartott, öt éve pedig a Diósgyőri Kaláka Fesztiválon elnyerték a legjobb versmegzenésítő együttesnek járó különdíjat. Nem véletlen ez a kapcsolat, hiszen a Dongó a Kaláka által kijelölt úton halad, stílusukat, hangzásvilágukat elsősorban ez a műfaj határozza meg, akár a jellegzetes hangzatok használatában, akár a hangszerelésben vagy a népzenei elemek feldolgozásában tetten érhetjük hatását.
A Napsugár-hívogatón számos új vers megzenésítése mellett megtaláljuk az együttes első saját gyermeklemezének, az Ugróiskolának néhány nagy sikerű dalát átdolgozott változatban, új hangszereléssel. A CD egységes hangvételén erőteljesen érződik a népzene íze, a magyar népdal zenei nyelvezetének szabad alkalmazása, ötvözve a reneszánsz kórusok homofon többszólamúságával, a Kaláka jellegzetes stílusával és a Dongó sajátos karakterével. Főként Romanovits István megzenésítéseit hallhatjuk, de találunk néhány kifejezetten érdekes Balázsi Gyula-kompozíciót is. Ilyen többek között Nemes Nagy Ágnes Ugróiskola című verse, amely a korábbi lemez címadó dalának átirata, s a legegyszerűbb ötletekből építkezve alakítja ki jellegzetes hangvételét. Az egy szócskára szólót hallunk, a párosra duót, s az ugrások szabályos egymásutánja határozza meg a ritmust, amely plasztikusságával már szinte vizuális élményt nyújt. Szintén Balázsi szerzeménye a country műfajra emlékeztető Zelk Zoltán-vers, a Halország, amely a bendzsó hangjával, táncra perdítő ritmusával és bravúros fütyörésző befejezésével igazi vadnyugati hangulatot teremt. A címadó dalt, Kányádi Sándor Napsugárhívogató című versét Romanovits dolgozta fel, s ez különösen népzenei jellegű, akár maga a poézis. Hangszínére, dallamvilágára emlékeztet Szörényi Levente Hazatérés albumának Szarvasűző című dala, amelyet Kőműves Kelemen fohászkodó várépítői is énekelnek. Nyilvánvalóan a pogány kort idéző imaszerű könyörgés adja a kapcsolatot a két dal között, ami csöppet sem zavaró, s a dalt egy kissé szakrálisnak tűnő „napimádó” tánc zárja. A zenekar egyetlen női tagja, Cseke Andrea furulyajátéka különösen kiemelkedő ezen a helyen. Énekével is bizonyítja a lemezen, kár, hogy csak kevés számban hallhatjuk. Romanovits a Három hajó című angol népköltésben a szigetország jellegzetes szabályos térformákra épülő ugrálós táncait jeleníti meg különösen jó stílusérzékkel. Nemcsak a dallamot találja el, hanem a hangszerelést is, a zenei megfogalmazás karakteressége kreativitásról és komoly előtanulmányokról árulkodik.
Bár a lemezborító azt hirdeti, a dalok gyermekeknek szólnak, valójában az idősebbek is ugyanolyan élvezettel hallgathatják. Talán a versválasztás az oka, talán a hangszerelés hangulatteremtő sokszínűsége, vagy a megzenésítés mélysége, amely kihangsúlyozza a vers mondanivalóját. Mindenesetre a lemez egyik legnagyobb erénye az élő hangzás, amely a stúdiófelvétel ellenére barátságos klubhangulatot áraszt.
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között