Magyar dudazene Bartók emlékére

Istvánfi Balázs Szól a duda című lemezének fekete-fehér borítója színes belsőt rejt, a hanghordozón autentikus népzenét, népdalok feldolgozását és saját szerzeményeket is találunk. A fiatal dudás a CD összeállításánál nem törekedett pontos és összefüggő táncrendek vagy a népzenei dialektusok bemutatására, ahogy általában más folk-kiadványok. Az egyes népdalok, kompozíciók közötti kapcsolatot a dallamok adottsága és belső szerkezete tartja össze.
A CD címadó darabja érdekes kísérlet, Bartók ismert hegedűduójának pontos duda-átirata. Istvánfi repertoárjának nagy részét a neves zeneszerző gyűjtéseiből tanulta, így ezt a művet tisztelgésnek szánja Bartók emléke előtt.
Az első három szám valamint a negyedik első fele Istvánfi saját műve, azonban ezek mindegyike ezer szállal kapcsolódik tradicionális zenekultúránkhoz. Bartók sokszor említette, hogy a népzene műzenébe való beépítésének több módja is lehetséges a mű alapját képező népdal kezelése szempontjából. A népdalok adott dallamának különböző feldolgozásai mellett a tradicionális zene úgy is megjelenhet a kompozíciókban, hogy a zeneszerző már nem konkrét dallamokat alkalmaz, hanem a népdalok dallamvilágát, mint zenei anyanyelvet használja és abból születnek új dallamok. Ezt a Bartók és Kodály által kijelölt utat követi a lemez első fele, a Glossza, a Tánc és a Hadiút című gyors, etüdszerű figurákból építkező aprája-jellegű dudaművekkel. Istvánfi magasszintű technikai tudása segítségével a virtuóz dudajáték összes lehetőségét bemutatja, helyenként érdekes, kissé keleties hangzásokkal tarkítva. A hangszer sokszínűsége a líraibb dallamokban is hallható, a duda szinte sír a lemez határozott és pergő ritmusú kezdését követő Bánat című kompozícióban. Még sokadik meghallgatásra is nehéz elhinni, hogy nem a jellegzetes rubato pásztordalok egyik kevésbé ismert dallamát halljuk, annyira eltalálja a mű ennek a speciális népzenei rétegnek a lényegét, pedig nem klisékből építkezik.
A lemez csak néhány autentikus népdalt tartalmaz: nógrádi és felvidéki dudanóták szólalnak meg stílusos előadásban. Ezt követi néhány újabb felvidéki népdal feldolgozása, ahol Istvánfi az eredeti dallammagot kissé továbbfejlesztve teszi még érdekesebbé. Az autentikus és a szigorú bartóki koncepció szabadságával kezelt feldolgozások teljes egységet alkotnak.