Új szekkó a Terézvárosban

Ezeréves kereszténységünk szentjeit ábrázoló szekkót szentelt fel Gyulai Oszkár plébános Budapesten, a VI. kerületi Szent Család-templomban tegnap délben a magyar szentek és boldogok liturgikus ünnepe alkalmából. Az Árpád-házi szenteket, Szent Gellértet, Kapisztrán Jánost, Batthyány-Strattmann Lászlót, Apor Vilmost és Mindszenty Józsefet ábrázoló falfestményt Boromisza Zsolt grafikus-festőművész készítette.
Ünnepi beszédében Gyulai Oszkár, a templom plébánosa, kifejtette, hogy a képen található szentek a ma emberét is megszólítják. „Az első magyar szent családnál, Árpád-házi István királynál és Gizellánál a világ egyetlen családja sem adott több szentet az egyháznak, s ebben rejlik hazánk jövőjének záloga is, az együtt imádkozó, igaz embereket nevelő magyar család” – mondta Gyulai. Erzsébetet korának Teréz anyájaként jellemezte, akit ma is az egész világ tisztel. Ezután kiemelte a szegények szemorvosa, Batthyány-Strattmann példáját, mivel úgy látja, a harmadik évezred elején is szükség lenne szemoperációkra, hogy megnyíljon az emberek szeme az ezeréves magyar kereszténység értékeire, és ne csak a pillanatnyi előnyöket keressék. Szólt a II. világháború alatti győri püspök, Apor Vilmos példájáról is, aki a holokauszt idején a zsidókat és az üldözötteket mentette, s akit részeg szovjet katonák öltek meg, amikor a lányokat, asszonyokat védte az erőszaktól. Holttestét hamis sírba kellett rejteni, mivel a kommunisták – lázadástól tartva – nem engedték eltemetni. Hamvainak méltó eltemetésére csak a rendszerváltás után került sor, s ekkor is csak latin nyelvű sírfeliratot engedélyeztek, amely halálának körülményeit mondja el, hogy csak kevesen értsék. A magyar felirat a mai napig késik. Mindszenty József, a tragikus sorsú bíboros ugyan még nem szent, de mind a szekkó alkotója, mind Gyulai biztos abban, hogy hamarosan szentté avatják, ezért kerülhetett portréja a szentek sorába. Gyulai szólt arról is, hogy Mindszenty a kommunizmus áldozata, már a Rákosi-rendszer kezdetén látta és körleveleiben megfogalmazta a kommunizmus igazi veszélyét, az emberek lelkének elpusztítását, amelynek ma látjuk igazán a szomorú eredményét, hiszen az értékek helyett a pénz került a középpontba. A Terror Házát – illetve az ottani ÁVH-központot – is megjárt bíboros szenvedésével és kitartásával a XX. század második felének egyik legfényesebb példaképe lett.
Boromisza Zsolt első templomi freskója ez a kép, bár a vallásos témájú festmények végigkísérték egész alkotói pályáját. Legkedvesebb témája a keresztút, amelyből összesen hetet készített különböző templomok számára, többek között szülőfalujának, a szeghalmi templomnak, a pesti piarista kápolnának és a Kozma utcai börtönnek, ahová rendszeresen jár miszsziót tartani. Ezenkívül számos templomban és kápolnában láthatjuk oltárképeit, Golgotáit, azonban szenteket most festett először. A tegnap felszentelt kompozíció portréihoz igyekezett – ikonográfiai stúdiumokat folytatva – a leghitelesebb hagyományos ábrázolásokat kiindulópontként használni. Elsősorban régi fa- és rézmetszetek alapján dolgozott, Szent László esetében pedig a híres aranyherma szolgált forrásul. Szent Imrét azonban nem a megszokott vékony, szőke gyermekként ábrázolja, hanem egy sötét hajú, erős fiatalembert láthatunk a szekkón. Boromisza eredetileg a hagyományos gyermekalakra gondolt, ám Gyulai kérésére megváltoztatta tervét, aki Imre férfiasabb külsejét történelmi tényekkel indokolta. „Mivel Imrét királynak tanították, rendszeresen vadászni járt és a győri csata győztes hadvezére volt, elképzelhetetlen, hogy ne lett volna fizikailag is erős, hatalmas lelkiereje mellett” – fejtette ki Gyulai. Boromisza a szekkón – a hagyományok felidézéseképpen – a templomalapító szenteket templommal együtt ábrázolta. Emellett mindenki a rá jellemző ruhában és a hozzá kötődő tárgyakkal – attribútumokkal – jelenik meg: Mindszenty börtönráccsal, Batthyány-Strattmann operálókéssel, Erzsébet rózsákkal a kötényében. A művész legkedvesebb alkotása Margit alakja, mivel úgy érzi, itt különösen eltalálta a szürke és a barna „hamus harmóniáit”, amelyekkel a Margitot ábrázoló középkori rézmetszet vonásait színesítette meg. A szekkón tizenhárom szentet láthatunk, ez a szimbolikus szám rímel az oltár körüli tizenhárom festett mérműre, s Jézust jelképezi a tizenkét apostollal.
A neogótikus templom felújítása nemrég fejeződött be, az újrafestést szintén Boromisza tervezte, s a szekkó készítésénél kizárólag a falakon található színekkel dolgozott, a sárga és a szürke különböző árnyalataival, valamint barnával. Egyetlen új színt alkalmazott, a feketét, amit a reverendákhoz használt. Az egységes színvilág miatt a szentély két oldalán elhelyezkedő kép portréi egységbe forrnak, tökéletesen harmonizálnak a belső tér jellegével, és nem terelik el a figyelmet a középső, más színekből építkező főoltár képéről.