Itt és most, a szeretetnélküliség, a szolidaritáshiány és az erkölcsi minimalizmus évadján milyen aktuális üzenetet hordozhat a puritanizmus, e XVI–XVII. századi protestáns egyházi megújulási mozgalom?
– Ha elolvassuk a legtermékenyebb XVII. századi magyar puritán prédikátor-író, Medgyesi Pál Praxis pietatis – A kegyesség gyakorlása című munkáját, vagy akár Medgyesi ihletője, Lewis Bayly hasonló című angol művét, vagy a Tudor- és Stuart-korabeli angol puritán művek bármelyikét is, ráébredünk, hogy e szerzők mind elsősorban életmintákat kínáltak. E művek a mai értékzűrzavarban is adhatnak bárki számára egyéni, vagy közösségi megtisztulási esélyt, függetlenül attól, hogy az illető vallásos-e vagy sem. Szerzőink ugyanis nemcsak Istenben hittek, hanem egymásban is. Nem véletlen, hogy a puritán viselkedésminták egyik kulcsszava a konfraternitás, amely a másik ember, a másik hívő iránti teljes elkötelezettséget jelenti. Durvább és igazságtalanabb megfogalmazásában a konfraternitást sokan úgy jellemezték, hogy a puritánok egymás lelkének csendőrei. Én inkább úgy gondolom: a puritánok egymás lelkének jó értelemben vett őrzői is tudtak lenni.
– Könyvében leírja: a puritanizmusnak, mint sok más szellemi irányzatnak a peremhelyzet inkább használt, mint a cromwelli államvallás időszaka.
– A puritanizmus ott tudott egyértelműen tiszta és megtisztító, évszázadok múltán is fölemelő lenni, ahol nem intézményesült. Ezért kell elválasztani az angliait, az új angliait és a magyart, mert Új Anglia a világ egyetlen területe, ahol – kis túlzással mindmáig – már-már államvallássá vált. Az elnyomatásból és a marginalizálódásból valóban minden eszmerendszer hatalmas erkölcsi tőkét képes kovácsolni, ezért vált javára hosszú távon Magyarországon is a puritanizmusnak, hogy körülbelül 1620–1680 között jelentek meg puritán figurák és művek, ráadásul hazánban csupán Debrecen régiójában, Nagyváradon, a Partiumban és Erdélyben. Az angliai puritanizmus, mint az előbbiekben említettem is – Cromwell korától eltekintve –, szintén marginális jelenség maradt. Volt néhány kitüntetett jelentőségű központja, elsősorban Cambridge, ahonnan, hála az onnan hazatérő magyar peregrinusoknak, hozzánk is eljutott. Akkor és ott úgy érvényesült a „balsors édes haszna”, hogy ha nincs a harmincéves háború, a magyar diákok maradnak a hagyományos német egyetemeken és nem vonulnak arrébb, Hollandiába, illetve Angliába és akkor talán Medgyesi Pál, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony és a többi főrangú támogató sem kap életre szóló szellemi muníciót. E deák vándorutak híján aligha válnak ennek szellemiségnek energiaközpontjaivá mezővárosaink, továbbá Debrecen, Sárospatak, Nagyvárad…
– Igaz e, hogy a puritanizmusnak köszönhetjük az Istennel élés folyamatos igénye mellett a magyar irodalmi nyelv megszilárdulását is?
– Két okból vált lassan több mint egy évtizede szenvedélyemmé, hogy minél több ember számára érthetővé tegyem e lelkiségi mozgalom lényegét. Az egyik az állandó egymás iránti figyelemmel élés, ami jó esetben nem jelent egymás életében való tapintatlan kutakodást. Egy tanulmányban leírom például, hogy olyan csodálatra méltó segítséget nyújtottak egymásnak a puritán családok a rettenetes gyermekhalálozási mutatók évadján, amilyenről ma már álmodni sem merünk, még vallásos környezetben sem. Ez az, amin így karácsony-újév táján nem ártana elgondolkodnunk. A másik: ritka jóízű szépirodalmi morzsákat lehet kibányászni egyáltalán nem szépirodalminak szánt, sőt, a szépirodalomtól erősen elhatárolt, elsősorban léleképítésre szánt művekben. Olyan költői képeket találunk, amelyek több száz évvel megelőlegezik a legbonyolultabb metaforaszerkezeteket is. Például egyik kedvencemnél, Nógrádi Mátyásnál, a tiszántúli régió egykori püspökénél, a kor egyik legerőteljesebb poétájánál. Nógrádi Debrecen városát és környékét és az ő szűkebb pátriáját, Nagybajomot olyan gyöngéden és ékesen mutatja be, akár évszázadokkal később Jékely Zoltán a Zengő nevek című versében, ahol a költő csokorba köti a számára kedves erdélyi falu- és városneveket. Ezek a kis parányoknak hihetetlenül erős kisugárzása van, az ember szellemi Geiger–Müller számlálója azonnal jelezni kezd a közelükben. Nem véletlen, hogy olyan jeles szépírók, mint Móricz Zsigmond és Kosztolányi Dezső fölismerték és terjesztették, rekonstruálták ezt a szellemiséget.
– Kevesek számára tudatosult Magyarországon, hogy John Bunyan A zarándok útja című világhírű munkája is a puritán lelkiség jegyében született, Mi lehet a mű máig is tartó világsikerének titka?
– Bunyan művét a keresztény világ második Bibliaként olvassa. Kettőszáz-egynéhány nyelvre lefordították. A zarándok útját remekművé teszi az elképesztő életteliség és a valósággyökerű, gazdag metaforavilág. Azt írja egy John Marshall nevű tudós-lelkipásztor, hogy Bunyan sikerének titka csupán az, hogy nagyon angol. A mi puritánjaink pedig, nagyon hitelesen magyarok. Ezért tudnak érvényesen szólni a ma emberéhez is.
– Hogyan fér meg önben együtt a költő és a filológus?
– A „költőség” közvetlenül abban segített, hogy tanulmányaimban számos angol puritán szöveg, próza- és versrészletek saját fordításomban szerepel. Ön is említette: nem szakmabeliek számára is olvasható a könyv, ami bizonyára azért is van, mivel több mint harminc éve írok szépirodalmat. Ugyanakkor, versírói énemre visszahatott a puritánok tanulmányozása, oly módon, hogy azóta még szigorúbban válogatok és még hevesebben hajítok saját verses opuszaimból a papírkosárba ezt-azt. A puritánoktól kapott nyugalom, Istenben és embertársaimba vetett bizalom megteremti a harmóniát bennem a legnehezebb időkben is. Ezért juthat erőm és energiám arra, hogy az egyetemi tanítás és az irodalomtörténészi kutatómunka mellett olykor-olykor még verset is tudok írni, a legutóbb éppen a puritanizmus hazai elindulásában is szerepet vállaló Szenci Molnár Albertről.
origo.hu
Kábítószer-kereskedőket fogtak a rendőrök a Havanna-lakótelepen
