Csángó farsangi bál

Érdekes kísérletnek vetették alá a közönséget szombat este a Fonóban. A Budai Zeneház rendezői, szervezői ugyanis azt próbálták kideríteni, vajon akkor is feltalálja-e magát a színes programokra vágyó farsangoló, ha semmi mást nem kap, csak tánczenét ömlesztve. Legalábbis így festett az egyébként jobb napokat is megélt (és megérdemlő) Fonó a hét végi csángó farsangi bál idején. A farsang kicsit több, kicsit színesebb programot érdemelne, mint egy unalmasan tálalt táncház. Ezt a közönség is megérezhette, mert még a leglelkesebb táncházlátogatók közül is csak kevesen jöttek el, pedig a zenészek – a Tatros, a Somos, a Szigony és a Fanfara Complexa zenekar –, körülmények ide, körülmények oda, jó hangulatot teremtettek.
Az est kellemes meglepetése egy alig ismert, ám annál izgalmasabb együttes, a Fanfara Complexa volt. Azonnal belopták magukat a jelenlévők szívébe. Vezetője, Bede Péter szokatlan kísérletbe kezdett: szaxofonokkal és rézfúvósokkal szeretné helyettesíteni a moldvai furulyákat, azonban az eredeti népi dallamokat nem kívánja megváltoztatni, átdolgozni. A fiatal zenész elmondta: zenekarának tagjai – Sófalvi Kiss Csaba, Demeter László, Benke Félix – a Zurgó, a Tatros és a Somos együttesekben is játszanak, és sokéves tapasztalatuk van az autentikus táncházi zenét illetően, maga pedig a szaxofon mellett furulyázik is. Bede Péter a híres jazz-zenész, Dresch Mihály hatására tért át eredeti hangszeréről, a klarinétról a szaxofonra, és Dresch példája nyomán ismerte meg a gyimesi és a moldvai népzenét.
Igaz, a táncolni vágyók lelkesedése és a zenekarok igényes játéka némiképp feledtette a rendezvény szervezetlenségét, ám nem tudható, hogy ha a nagyszabású és remekül kivitelezett Petőfi csarnokos csángó bálhoz elnevezésben és tematikában hasonló programot szervez a Fonó, miért nem igyekszik megközelíteni annak színvonalát? A közönség távolmaradása mindenesetre elgondolkodtató.