Ebespusztai kitelepítettként, egy istállóban ismerkedett meg a világgal a szegedi költő, Petri Csathó Ferenc (1945–1997). Volt később ígéretes sportoló, újságíró és mindenekelőtt költő, a kiválasztottak és elátkozottak közül való, akinek életében csak egyetlen könyve (111 vers) látott napvilágot. Válogatott versei (Kődoboz) most a szegedi Tiszatáj Könyvkiadó gondozásában láttak napvilágot. A három évtizedet átfogó anyagot öt ciklusba szervezve olvashatjuk. Az Indázó kezek városában a költő útkeresése jegyében fogant versek füzére. A Vaskor töredék középpontjában a család, a megtalált harmónia áll. A Rács és aranyfüst a visszaemlékezés, továbbá – a szó mindennapi és egzisztenciális értelmében egyaránt ható – elbizonytalanodás verses krónikája. A Kortársaim, szent méregpoharak a spirituális magány, a belső rombolás, az elveszett bizonyosság, a groteszk ezredvégi világ lenyomata. Végezetül a Fércvilág a halál közelében fogant versek és töredékek füzére.
Petri Csathó Ferenc olyan maradandó értékű, emblematikus képekben fogalmazott, mint például az őrületet jelképező „sárga sál”, a teremtés esetlegességét sejtető „fércvilág”, vagy épp a „kődoboz” – a börtön, ahol egyként senyved a rab meg a rabtartó, hisz tudniuk kell, hogy rabságuk kettős: tömlöcük része a nagy, „országnyi kődoboznak”. (Petri Csathó Ferenc: Kődoboz, válogatott versek, Tiszatáj Kiadó, Szeged, 2003.)
origo.hu
Testőrök között lapító, félelmében hasmenést kapó Magyar Péter és társai - itt vannak a legújabb mémek!
