A meztelen szakács és a rákos tészta

Kezdetben vala Krúdy, majd Márai Szindbádja, és Hamvas megágyazott a bornak, rávilágítva arra az egyszerű fundamentumra, hogy bizony az vagy brother, amit megeszel (és megiszol). A főzés-evés szent kettőssége ettől még szubkultúra maradt (akár a nehezen táncolható rock and roll), a szemétkaján és vörösboros kólán szocializálódott fogyasztónak édes mindegy, hogy aki hasábburgonyával adja fel a brassóit, az egyéb aljasságokra is képes. A televízió persze nem azért televízió, hogy ne próbálja meg felzabálni és konzumálni a szakrálist (és a nehezen táncolható rock and rollt), a főzős műsorok a „főzőcske, de okosan” típusúaktól az egészen kitűnőkig ott virítanak a legtöbb csatornán. A zárójeles kettesen például a hírolvasóból a közös japán–magyar határt nem túl „píszin” hirdető műsorvezetővé, valamint autodidakta szakáccsá változott Stahl Judit műsora szól a kulináris élvezetek híveihez. Stahl konyháját természetesen az „ismert képernyős arc” (magyarul médiasztár) cipeli a hátán, az ő ellenállhatatlanságának kellene kidomborodnia. Stahlnak jól áll a Cosmopolitanből megismert, a karrier vagy gyerek dilemmát harcosan feldolgozó nőfigura, aki így emlékezik meg a wokról: „Olyan autentikus érzése lesz az embernek, ha ezzel főz.” Valljuk be, ezt Lao-ce se mondhatta volna szebben. A küzdőtér (konyhakulissza) is nagyon autentikus, kár, hogy néhány perc elteltével „olyan érzése lesz az embernek”, mint amikor egy klausztrofóbiás beszorul a lakótelepi liftbe. A kameramozgás közepesen igénytelen, döcögősen kelti fel az érdeklődést az egyébként figyelemre méltó kompozíció iránt, ami ezúttal egy rafinált Pad Thai. Ez nem más, mint egy EU-konform rákos tészta Ázsiából, némi utánajárással kábé öt rugóból kijön, gáz- és villanyszámlával együtt. Ezt követi a receptverseny e heti boldog nyertesének kihirdetése, amire egy különös hangú, hatalmas termetű szakács vállalkozik, a joviális Laci bácsi elférne a hóna alatt. A győztes Monika Robinson, először nem hiszem el, arra gyanakszom, hogy véletlenül elcserélték az inzertet egy Kovi-video-reklámmal, de nem, a hölgy valódi és Angliában él. Ezt nevezik nemzetközi sikernek, pláne, hogy azt is megtudtuk: Stahl háziasszony New Yorkban habarodott bele a thai konyhába.
A konkurenciánál, a rendkívül szellemes című Receptklubban két, a kereskedelmi rádiók disz-lexiásaira emlékeztető fiatal férfi folytat reménytelen küzdelmet a magyar nyelvvel, valamint egy „fejes saláta zöldbabbal és tonhallal” elnevezésű konglomerátummal. A tonhalról hamarosan kiderül: szardínia, itt egy pillanatra elveszítem a fonalat, de mindegy, nem lehet minden műkedvelő mellé halbiológust állítani. A saláta egyébként tetszetős, kellemes variáció a diabétesszel együtt élők számára. A mélypont akkor következik, amikor a főzőemberek kevergetés közben a hasnyálmirigyről kezdenek értekezni, szinte a M.A.S.H.-ben érzem magam, aztán vége, jöhet a hálálkodás a szponzoroknak, majdnem olyan hosszan, mint maga a műsor, de a halászokat nem említik.
Persze lehet ezt jól is csinálni, példa erre a néha már kissé túldicsért Spektrum televízió három produkciója. A Nigella falatozójában (alighanem ez inspirálhatta Stahl Juditot is) egy vonzó nő kápráztat el nem kevésbé vonzó étkekkel és praktikákkal, a két duci hölgy, Clarissa és Jennifer elképesztő kompozíciókkal szolgál érdekes mikroközösségeknek (legutóbb portugál burgonyatermesztők kisebb csoportjának ment le a vérnyomása), majd elszívnak egy cigit és elhúznak egy oldalkocsis motorkerékpáron, de a műfaj csúcsa kétségtelenül Jamie Oliver.
Az Egyszerűen főzni: (penetráns magyarítás, a Naked Chef, azaz A szakács meztelen azt sugallja: a főnök beenged minket a magánszférába, valamint irodalmi utalás, lásd W. Borroughs) rajongói kívánságára már másodszor megy a Spektrumon, az új sagában pedig az ifjú mester egyszerűen egy színházban főz, közönség előtt, összehozva a „társművészeteket” a világot jelentő deszkákon. Ez a végtelenül tehetséges és vicces fiatalember kisebbfajta forradalmat produkált a szakácsművészetben, a szakácskönyvírásban és a televízós főzőcskék terén. Persze lehet mindezt a régi módon csinálni, csak nem érdemes. Veszélyes fickó, mert ha az ember nem vigyáz, azon kapja magát: újságpapírba göngyöli a lazacot, télvíz idején is képes vagyonokat költeni friss bazsalikomra és édesköménygumóra, csatateret csinál a konyhából, miközben valahol hátul bömböl a tévé és Jamie Oliver épp fűszereket döfköd egy brutális csontos karajba. Egyébként nagyon megy vele a szekér, hollywoodi producerek zaklatják egy életrajzi film erejéig, Leonardo di Caprióval a főszerepben. Oliver köszöni a lehetőséget, de egyvalakit még jobban el tudna képzelni, amint őt alakítja. Önmagát.
(Stahl konyhája, tv2, március 18., Receptklub, RTL Klub, március 18.; Egyszerűen: főzni, Spektrum, március 14.)